A ’70-es években, amikor már nagyon sok lakásban nemcsak a Pacsirta rádió szólt, hanem a képcsöves tévé is elfoglalhatta méltó helyét a nappaliban, a fürdőben pedig a Hajdú mosógép táncikált, a konyhát is illett felturbózni. A kezdetleges innováció miatt a legtöbb esetben csak felesleges kacatokat vásároltunk össze, vagyis észrevétlenül, de megkezdtük orientálódásunkat a kapitalista fogyasztói társadalom felé.
A turmixgépek azonban nem tartoztak a haszontalan és használhatatlan technikai vívmányok közé. Tény, hogy ezek a retró gépek még akkora hangerővel működtek, hogy még a szomszéd is tudta: mi már beszereztük a nélkülözhetetlen turmixgépet, a konyhánk már visszavonhatatlanul modern. Ezt a masinát mi is dicsőítettük gyerekként, és azóta sem ittunk olyan finom málnás, epres vagy banános turmixot, mint anno.
