1998-ban Lecomte volt az első, aki úszva szelte át az Atlanti-óceánt. Az 5980 kilométeres küldetést 73 nap alatt teljesítette. Kiindulópontja az amerikai Cape Cod volt, és Franciaországban, Quiberon városban ért partot.
Ez egy jó bemelegítésnek tűnik a mostani vállalkozása elé, hiszen ezúttal 8900 kilométert kell majd leúsznia. A most 51 éves férfinak hét évébe telt megszerveznie az expedíciót, amellyel az emberek által az óceánokra gyakorolt negatív hatásokra szeretné felhívni a figyelmet.
Az útja során az úszó és a stábja különböző adatokat gyűjt majd az óceáni körülményekről, amelyeket legkevesebb 20 tudományos intézettel osztanak meg világszerte.
Az önvezérlő vitorláshajók, a pilóta nélküli tengeralattjárók, a legmodernebb távvezérlésű eszközök korában Lecomte missziója mind közül egyedülálló, hiszen lassú, helyszíni, sok embert igénylő szemlét tesz majd a műanyagoktól szennyezett óceánban, amire korábban még sosem volt példa.
A terepszemle ötlete a tudósok érdeme, akik felismerték, hogy a lassan haladó hajónak lesz elég tere és ideje felmérni a terepet, ezért megküldték a csapatnak az ehhez szükséges felszereléseket.
A technikai csomag a következőkből tevődik össze:
egy lábra csatolható eszköz, amely naponta méri a radioaktív cézium koncentrációját a vízben;
egy EKG-készülék, amely Lecomte szívműködését vizsgálja majd;
egy nagy, téglalap alakú háló és az ehhez tartozó szűrők és tárolók, amelyek a mikroszálas anyagok gyűjtésére és csoportosítására szolgálnak;
hidrakusztikus készülékek, amelyek éjjelente rögzítik a tengeri emlősök által kiadott hangokat, és ezáltal meghatározzák a számukat;
és egy cápariasztó karkötő, amelyre feltehetően nagy szükség lesz, mert Lecomte áthalad a veszélyes állatok migrációs területén is.
Ben Lecomte mögött mindig ott lesz egy vitorlás hajó, ezen tölti majd az éjszakákat. Folyamatosan mérik majd a víz só- és oxigéntartalmát, savasságát és hőmérsékletét, de ellenőrzik a fukusimai atomerőmű-balesetből származó sugárzás mértéket, a fitoplanktonok mennyiségét és a tengeri madarak eloszlását is.
A tervek szerint a csapat nagyobb műanyaghulladékokra GPS-jeladót szerel, hogy be tudják azonosítani, merre halad az óceánban. Halászni is fognak bizonyos halfajokra, hogy a kutatók megpróbálják megvizsgálni a mikroszálak arányát testükben.
Az expedíció még a NASA érdeklődését is felkeltette. Az amerikai űrügynökség azt fogja megnézni, hogy mit tanulhatnak a küldetésből az űrutazásokra nézve.
Lecomte áthalad majd a Nagy csendes-óceáni szemétszigeten is, ahol a lebomló mikroszálak gyakorlatilag egy ködöt képeznek a víz alatt. Bár ezt a férfi nem fogja látni, komoly szennyezésben fog úszni jó 1600 kilométeren át. Innen származhatnak a misszió legértékesebb adatai is, hiszen ilyen sok időt még senki nem töltött súlyosan műanyagszennyezett vízben.
Lecomte testvére és projektmenedzsere úgy fogalmazott:
Bennek nagyon különös és extrém kapcsolata van a vízzel és az óceánnal, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy mindnyájan kötődünk valamilyen formában az óceánokhoz. Fontos, hogy megvédjük azokat.
Forrás: SokszínűVidék
