Nagyszüleink idejében a keresztény vallás sokkal nagyobb szerephez jutott, mint napjainkban, és nagyobb hangsúlyt kapott a hétköznapi szokásokban is. Elég a falakon lógó feszületekre, a rózsafüzérre, a kis imakönyvekre vagy az olvasástól elhasználódott Bibliára gondolnunk. Persze, ha nagyi követte a Tízparancsolatot, szitokszó sem hagyta el a száját, helyette az öreganyád térde kalácsa mint univerzális káromkodás hangzott el a legtöbbször. A zarándokútról hozott szenteltvizes kancsónak is külön helye volt a vitrinben, amit a régi öregek nagy becsben tartottak. Nektek van ehhez hasonló retró korsótok?
