Gyerekkorunk egyik legnagyszerűbb kezdeményezése a takarékbetétkönyv volt, aminek iskolai változatába egy-két forint értékben színes bélyegeket ragaszthattunk. Kisdiákként eleinte nem is a pénzt, hanem a figurás bélyegeket gyűjtöttük, így az már csak hab volt a tortán, hogy ha betelt a füzet, még pénzt is kaptunk érte cserébe. Szüleink persze nem bélyegeket ragasztgattak, de ők is a Takarékba tették a pénzüket az otthoni rejtekek helyett. A retró plakát is arra buzdít, hogy a spórolt pénzt ne könyvekbe, szekrények mélyére vagy a fejünk alá, hanem a Takarékba tegyük. A párnahuzatban jobban bízó nagyszüleinket kivéve szinte mindenki a Takarékban tartotta a pénzét.
