Az okos matracok, a lélegző párnák és az antiallergén takarók előtti világban nagyszüleink vánkosokon, azaz tollal töltött párnákon hajtották álomra a fejüket, és libatollal teli dunyhákkal takaróztak. Amikor jó idő volt, az ágyneműket kitették szellőzni, a nap pedig úgy átmelegítette őket, hogy este valósággal éreztük a napsugarak illatát a párnákon. Gyerekként a korai alvást a legtöbben nem szerettük, de ha nagyszüleinkhez mentünk szünidőben, vagy csak egyszerűen látogatóba, a süppedős retró ágyneműre nem tudtunk nemet mondani, és nem is akartunk.
