Húsz éve, ha házimozizni akartunk, az egyetlen megoldást a videotékák jelentették. A videotékáknak különös varázsuk volt, úgy léptünk be az ajtajukon, mintha egy szentélybe lépnénk. A rengeteg akció-, romantikus és történelmi film, a drámák, a thrillerek, a retró és újabb kópiák is csak azt várták, hogy leemeljük a őket a polcokról, és hazaérkezve saját házimozinkban újra és újra levetítsük. A kölcsönzés ára attól is függött, hogy hány napra vettük ki a filmet, a kazettákat pedig úgy kellett visszavinni, hogy a videószalagot visszatekertük az elejére.
