A Ludas Matyi nevű hetilapot 1945-ben alapították, az utolsó szám pedig 54 évvel később, 1999-ben jelent meg. A humoreszkekben, karikatúrákban gazdag újságot később rejtvénymagazinként megpróbálták újraéleszteni, azonban nagy sikert már nem tudtak vele elérni. A Ludas Matyi sokkal hatékonyabb propagandaeszköz volt a Kádár-korszakban, mint bármelyik másik lap, ugyanis azokat is képes volt megszólítani, akik a politikától távol akarták magukat tartani – már amennyire ez lehetséges volt akkoriban. Ugyan az újság hivatalosan párton kívülinek vallotta magát, rövid idő után mindenki számára világossá vált, hogy a baloldal mellett tette le a voksát.
A nem kommunista pártok és politikusok megtestesítője Reakczy Jóska volt, a kulákokat pedig Kulák Kelemen és Zsíros Jóska képében állította pellengérre. A propagandacélokat az is jól példázta, hogy az ’50-es években egy ideig csak úgy lehetett hozzájutni a Ludas Matyihoz, ha egy – a Szovjetuniót népszerűsítő – Fáklya című lapot is vásároltak mellé. A lap Rajk Lászlót és Titót is kifigurázta.
A ’70-es évekre a lap a szeretve bírállak stílust képviselte: a szerkesztőknek a határokat, a kormánynak pedig a rajtuk élcelődő propaganda felhasználását kellett megtanulnia. Az áruellátás, az áremelkedés, a Magyar Televízió és a Magyar Rádió műsorai, valamint a BKV állandó – és megengedett – témái voltak a lapnak.
Az újságban Peterdi Pál, Illyés Gyula és Örkény István is publikált, ami kétségkívül emelte a lap nívóját. A Ludas Matyiban megjelentek Sajdik Ferenc karikatúrái is, akinek többek között a legnagyobb retró rajzfilmfigurákat, a Nagy ho-ho-horgászt, Pom Pomot és a bontott csirke reklámfilmjeit is köszönhetjük.
