Anno a falun élő asszonyok és férfiak soha nem unatkoztak. A nők kézzel mosták tisztára a ruhákat, hajlott háttal, sokszor térdre ereszkedve súrolták a padlót, gyereket neveltek, etették a tyúkokat, tömték a libákat, és szénát hordtak a borjak alá. Kikapcsolódás gyanánt sütöttek, de nem néhány perc alatt elkészülő süteményeket, hanem olyanokat, amikre órákat kellett szánni. Örömmel feledkeztek bele a konyhai munkálatokba, dagasztottak, kevertek, nyújtották a rétest, és megadták a tésztának járó időt. Közben a férfiak a földeken dolgoztak, betakarították a termést, és gondozták az állatokat.
Ha már elég volt a sürgés-forgásból, estére a férfiak egy-két kupica kisüsti vagy házi bor mellett megtárgyalták az élet nagy dolgait, az asszonyok pedig énekeltek, meséket mondtak és betakarítás idején hímzés helyett kukoricát fosztottak. A betakarítás után összegyűlt kukoricacsöveket a szomszédok és rokonok együtt morzsolták, s bár a kukoricafosztás leginkább női elfoglaltság volt, néha férfiak is csatlakoztak a közösségépítő, jó hangulatú szeánszokhoz. Maga a kukoricamorzsolás monoton és tenyérfájdító tevékenység, azonban ha néhány jól értesült, beszédes asszony összegyűlt, és együtt fejtették a csutkáról a kukoricaszemeket, a szoba vagy az udvar a legizgalmasabb pletykahelyszínné változott.
