Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Magyarország kúl
szponzorált tartalom

„Élményt hajszolok, nem pénzt!”

Kreatív közösségi műhely irodai munka helyett. Csoki vagy bonbonkészítés? Natúr kozmetikumok házilag? Netán egy csokor virág egyenesen a tanfolyamról? Kőrösi Blanka végre megtalálta az ideális munkát: másoknak és magának szervez és tart gasztronómiai és egyéb kreatív workshopokat.

Hat évvel az indulás után egy sikeres vállalkozást látunk. Hogyan kezdődött?

Pénzügyi asszisztensként dolgoztam, amikor megkeresett egy barátom, hogy egy kávézóba kellene valamilyen plusz programot megszervezni. Bonbonkészítést és a barista workshopot ajánlottam, anyukám cukrász végzettségére támaszkodva. Ennek akkor sikere lett, és mi is annyira élveztük, hogy nem hagytuk abba az egyszeri alkalom után.

Kávézót nyitottatok?

Elsőként kávéházi asztalokat béreltünk programjainknak. Egy idő után azonban kényelmetlen lett, hogy csak a sarokban lehettünk, nem voltak megfelelőek a körülmények, az eszközökkel, a világítással is gond volt. Bár élveztük a kávézói hangulatokat, az emberek érdeklődését és a kíváncsi tekinteteket, szükségünk volt egy saját birodalomra, ahol az új ötleteinket is megvalósíthatjuk. Erre a második kerületben találtunk rá, és itt már több tanfolyammal működtünk: baristaképzéssel, bonbon-workshoppal , natúrkozmetikum- és szappankészítéssel, valamint virágkötéssel.

Kőrösi Blanka, Ursa Maior – közösségi műhely

Akkor az állásod mellett csináltad mindezt.

A főnököm nagyon toleráns volt, mindben támogatott. Nem lehetett még látni, hogy ez csak hobbi, vagy majd egyszer valódi munkahely lesz, de mindenképpen arra törekedtem, hogy ez legyen a jövőm. Aztán kismama lettem, és a gyermekem születése után nem akartam visszamenni a volt munkahelyemre, teljes erőbedobással a tanfolyamokon, tervezeteken, ötleteken dolgoztam. Gyerek mellett ideálisnak tűnt, mert maradt szabadidőm, és rugalmas volt a munkabeosztásom.

Miért ültél vissza az iskolapadba?

Éreztem, hogy kell még tanulnom ahhoz, hogy ezt igazán jól tudjam csinálni, így elvégeztem a szakácsképzést és számos kisebb tanfolyamot, most is szinte folyamatosan képzem magam, hogy a lehető legjobbat nyújthassam.

Hogy fogadtad, amikor mások azt mondták, keress rendes munkát, mert a kézműveskedés nem az…

Végzettségem sok van: szociális pedagógus, újságíró, pénzügyi asszisztens. De ilyen kreativitást és szabadságot egyik sem adott, mint most, hogy vállalkozóként egy műhelyt igazgatok. Ezért erről az útról engem letéríteni nem lehetett.

Ursa Maior – közösségi műhely

Értek kudarcok?

A csillagok általában úgy állnak, hogy csak kisebb nehézségeim adódtak. Szerencsés vagyok. Volt, hogy összekavarodott a szervezés, vagy elárasztotta a műhelyt a víz, de a nagy kudarcok elkerültek – vagy csak én nem vettem észre őket. A fáradtság és a hullámzó bevétel nem kudarc. Bár van, aki ezt is annak éli meg.

Mennyire van szüksége a vállalkozásodnak a digitalizációra?

A rendszer eleinte egy telefonos bejelentkezésre épült, de ezt ma már nem bírnánk. Van, hogy havonta 150-300 ember keres meg bennünket. Digitális technika nélkül ezt nem lehetne kezelni. A gyenge pontunk ma még az Instagram, de azon is dolgozunk.

Ursa Maior – közösségi műhely

Számítógép előtt mennyit ülsz?

A napi 6-8 óra netezés mindig megvan. Ebben persze az összes kalandozás is szerepel, amikor keresek vagy elolvasok valamit. Telefonon még nem megy az ügyintézés, de laptopon bármit. Folyamatosan fejlesztünk, és korábban volt ebben segítségem, de jobban bízom a programokban, mint az emberekben, így inkább az automatizálás a cél.

Mit jelent a filozófiádban, hogy: „maximum nem jön össze”?

A szakdolgozatomat arról írtam, hogy az embereket a játékban való megnyilvánulásuk alapján hová lehet sorolni. Én a „próba-szerencse” típusba tartozom. Ahogy játszom, úgy élek, és nekem ez jött be. Ha az elején nagyon terveztem volna, talán bele sem vágok. Akkor vitt a lelkesedés, hajtott az ötlet színessége. Most már persze tervezek, egyre jobban, hiszen bővülünk, de a mentalitásom ugyanaz maradt.

Ursa Maior – közösségi műhely

A munka melyik részét élvezed a legjobban?

Az oktatást, amikor én magam tartok egy-egy tanfolyamot. Látom a csillogó hálás szemeket, fölfedezem az „aha” érzést a résztvevőkön és látom azt, hogy ők is szívesen átveszik a tanultakat, élvezik az ízeket, az alkotás örömét. Folyamatosan inspirálódom, nyaralás alatt a helyi gasztronómiát tanulmányozom, szinte mindig részt veszek helyi kurzusokon és az első utam a piacra vezet, érdekelnek az alapanyagok. Szeretem a folyamatosan változó gasztronómiát, és ha valamibe belefáradok vagy megunom akkor elengedem, ettől szép ez a vállalkozás.

Ha megunod, nem lesz többet?

A gyertyakészítés erre példa. Belefáradtam, abbahagytam. Nem hirdetem egyelőre, megtehetem, hogy folyamatosan újat találjak ki. Ez a kreativitás körforgása.

Ursa Maior – közösségi műhely, macaron készítés

És a szaloncukrok?

A tanfolyamoknak mindig van szezonalitása. Az ünnep közeledtével nem a csokoládékészítés, hanem a szaloncukor-formázás van terítéken.

Hogy látod a jövőt?

Most költözik a műhelyünk immáron harmadjára, és remélem, végleg. Erre a nagy érdeklődés miatt is szükség van, mert egyszerűen nem férünk el a jelenlegi helyünkön. Nagyobb térre, új eszközökre és új inspirációkra van szükségünk. Szeretnénk alapanyagokat, eszközöket is árulni a foglalkozásokhoz, de a catering felé is nyitott vagyok.

Ursa Maior – közösségi műhely

Képek: Kőrösi Tamás 

Szponzorált tartalom

Címlap

top