Gyerekkorunkban minden családban szinte ugyanazok a díszek kerültek elő karácsonykor, így, ha szomszédolni mentünk, jóformán ugyanazt a fenyőfát láthattuk, mint amit otthon.
A könnyen törő piros, arany, ezüst, kék és rózsaszín üveggömbdíszek száma karácsonyról karácsonyra fogyatkozott. Kettő-három dísz törvényszerűen a földön landolt, és ripityára tört – persze, mindig a legszebbek.
Az elmaradhatatlan égősort mindig gondosan tettük el, így karácsonykor nem kellett az összegabalyodó zsinórral vesződni. Ha a csíptetős fényfüzérből egy kiégett, az egész égősor kialudt, így meg kellett keresni, majd kicserélni a rossz égőt, hogy újra fényárban úszhasson a fa.
A babarózsaszín, a mentazöld és a tört fehér színű habcsókok, valamint a karácsonyfára akasztható üreges csokoládéfigurák is helyet kaptak a legtöbb fenyőfán. A piros kalapos gomba, a csengő, a toboz és a szív formájú csokidíszek rendszerint éveken keresztül megmaradtak. Neked vannak még retró karácsonyfadíszeid?
