Féltve őrzött emlékek – 70 éves díszek a karácsonyfánkon

A hajóskapitány nagypapa emlékei

Eszter karácsonyfáját 60-70 éves, csodálatos antik díszek ékesítik: „Több dísz van nálam gyerekkoromból, ezeket a mai napig imádom. A hintalovat nagyon szeretem, mindig elvarázsolt, hogy áttetsző. Vagy Angliából, vagy Amerikából származik – mindkét helyen éltek rokonok. Mivel együtt éltünk az apai nagyszülőkkel, ezért a fára az ő általuk innen-onnan, a világ minden tájáról hozott díszeket aggattuk fel. Nagypapa hajóskapitány volt, ezért ha nagymama épp vele tartott valahová, biztosan vett egy karácsonyfadíszt, ez volt a heppje.  A lovacskának egyébként van két párja, egy trombita és egy hegedű – ezek a szüleimnél maradtak.

A The Teddy Bears (come to life) című karácsonyfadísz-mesekönyv szintén gyerekkori kedvenc, ezért is hoztam magammal a lakásomba. A vicces az egészben az, hogy pár éve jutott eszembe belelapozni a kiskönyvbe, és egy komplett horrorsztori bontakozott ki: a farkaséhes macik megtámadják az embereket – van hozzá csodás versike is, zseniális! Fogalmam sincs, nagyszüleim tudták-e, milyen morbid sztorit rejt a cuki kis dísz.”

Nagyon retró emlékek

Veronika: „Anyukám kapta apukámtól ezt a mackót. Mellette pedig azok az ikermikulások, amiket ovis korunkban gyártottunk a tesómmal.” 

Nélküle nincs karácsony

Szonja: „Angyalka, amióta élek, ő megvan. Felhúzva dalol, minden szenteste ezzel jelzi anyukám, hogy megjött a Jézuska. Volt velünk Venezuelában, azaz Caracasban, Margarita szigetén, majd itthon, Kőbányán és Óbudán. Nekem nélküle nincs karácsony.”

Saját hagyományt építek

Enikő: „Nálunk családi okokból nem maradtak meg a régi, karácsonyi díszek. Ezen persze szomorkodhatna sokáig az ember, de én inkább úgy döntöttem, hogy új, saját gyűjteménybe kezdek. Ez persze azt jelenti, hogy a legidősebb karácsonyfadíszem alig 10 éves, de annál kedvesebb számomra. Bárhová utazom a világban, mindig felkeresek egy adventi díszeket árusító boltot, és beszerzek egy angyalt ábrázoló díszt. Írországtól Ausztrián át Máltáig, számos helyről beszereztem már ilyen szépséget.

A másik kedvencem, ami nélkül nálam nincs karácsony, az A diótörő. Az igazán szép figuráknak nem is tudok ellenállni. De sikerült már elcsábulnom egy fából kifaragott Pinokkió miatt is Firenzében. Londonból pedig a II. Erzsébet otthonában megtalálható ajándékboltban akadtam rá erre a karácsonyfadíszre, ami a Buckingham-palota őrét ábrázolja.”

Amitől búcsúzunk

Daniella: „Az én kedvencemet apukám hozta még a Szovjetunióból. Amúgy mai napig onnan vannak a legszebb díszek. Egy egész készlet volt, szerencsére válásakor anyukámnál maradt. De évről évre kevesebb van belőle. A kedvencem, a baba, 2 éve esett le.”

Ajándék a börtönből

Marci: „Majd’ tíz éve decemberben a Kalocsai Fegyház és Börtönben voltam riporton. Egész nap ott lábatlankodtunk a fogvatartottak között, akik már karácsonyra készülődtek. Többekkel beszélgettem, bejártuk az intézetet, amikor a távozás előtt nem sokkal egy emberölésért elítélt középkorú nő állt elém. Mondta, hogy hallotta, amint a gyerekeimről beszéltem az egyik fogvatartottnak, és arra gondolt, talán örömet okozna, ha ezt a saját maga által készített díszt elküldené nekik. A gyerekeim pedig a karácsonyfánkon találkoztak először a dísszel, amiről elmeséltem a történetét.”

Már tudjuk, mivel dekoráljunk, de mit süssünk karácsonykor?

• Legyen a kirepedt bejgli az új szép!
• Süss karácsonyi aprósüteményt gyümölcskenyérből!
• Mindenmentes, karácsonyi csokis-áfonyás tortácskák