A walesi hercegi pár három gyermeke csatlakozott szüleihez a Westminster-apátságban tartott éves jótékonysági karácsonyi koncerten. A 12 éves György herceg, a 10 éves Sarolta hercegnő és a hétéves Lajos herceg édesapjukkal érkeztek az apátsághoz, míg édesanyjuk, Katalin korábban érkezett, hogy önkénteseket és fellépőket köszöntsön.
Az idei koncert témája a szeretet, az együttérzés és a kapcsolódás voltak, ennek jegyében különleges felolvasások hangzottak el olyan sztároktól, mint Kate Winslet, Chiwetel Ejiofor, Babatunde Aleshe és a feltörekvő Joe Locke. A walesi herceg is színpadra lépett egy részlettel. Bár a Kensington-palota sosem jelenti be előre a gyerekek részvételét, mára szinte hagyománnyá vált, hogy mindhárman ott vannak – írja az Express.
A kis hercegek láthatóan élvezték az ünnepi hangulatot: édesapjukkal érkeztek, majd kint találkoztak Katalinnal, és együtt nézték meg a „Kedvesség Fáját”, amelyre saját üzeneteiket is felhelyezték.
Az öttagú család az első sorból figyelte a műsort, amely a karácsonyi dalok, zenék és felolvasások tökéletes elegyét kínálta. Katalin 1600 vendéget hívott meg, hogy együtt ünnepeljék a szeretet minden formáját.
Vilmos herceg, Wales hercege, Katalon, Wales hercegnője gyermekeikkel, György herceggel, Sarolta hercegnővel és Lajos herceggel a Kindness Tree-n található üzeneteket nézik a Together At Christmas karácsonyi énekek előtti istentiszteleten a Westminster Abbey-ben 2025. december 5-én Londonban, Angliában. (Fotó: Jordan Pettitt – Pool/Getty Images)
A koncert azok előtt tiszteleg, akik az Egyesült Királyság közösségeiben önzetlenül segítenek másokon, kezdeményezéseket indítanak, hogy közelebb hozzák egymáshoz az embereket, vagy egyszerűen segítő kezet nyújtanak.
A hercegné levélben fejezte ki háláját a „láthatatlan hősöknek”, akik rendkívüli változást hoznak mások életébe. Így fogalmazott:
„A karácsony emlékeztet rá, milyen mélyen összefonódnak az életünk szálai. Ahogyan a fák gyökerei láthatatlanul, mégis létfontosságúan adják át egymásnak az erőt, úgy tesszük ezt mi is. Valami ösztönös vágy húz bennünket a kapcsolódás felé. Még a rohanás és a megszokott ünnepi hagyományok között is ott van egy csendesebb érzés: hogy mindez mélyebb dolgot hív elő belőlünk. Van egy bizonyos gyengédsége ennek az időszaknak, ami segít nem elfelejteni a lényeget: hogy amit teszünk, annak jelentősége van. A szavaink, a döntéseink, még az is, ahogyan egymásra figyelünk – mind továbbgyűrűznek, olyan életeket is megérintve, amelyeket talán sosem látunk.”
