– Imbusz mester, valószínűleg egy tankot hoztak! – rohant hátra Pudlimász a mesterért.
– Tankot nem vállalunk! – mondta a mester már jó előre. Aztán, ahogy odaért a járműhöz, nagyot nevetett.
– Tudod-e, mi ez? – kérdezte. A kutya csak ingatta a fejét. Egyedül abban volt biztos, hogy nem sportautó.
– Ez egy traktor – magyarázta Imbusz mester. – A földeken használják a gazdák, ennek a segítségével művelik meg a talajt. Na meg vontatni is remekül lehet vele, ha valaki kátyúba ragadt…
Pudlimász alaposan végigmustrálta a traktort, felkapaszkodott az ülésére, ugrált a hatalmas gumikerekein.
Gazdája, egy bajszos, szemüveges bácsi elmagyarázta neki, hova lehet erősíteni rajta az ekét, a tárcsát és egyéb eszközöket, amelyekkel átforgatják a talajt.
Pudlimásznak rendkívül tetszett a dolog, legszívesebben rögtön kipróbálta volna. Ám a városnak ezen a részén, az aszfaltozott utcák és lekövezett udvarok között nemhogy kert, de még park sem volt.
– Imbusz mester, nem lehetne a hátsó udvart kertté átalakítani? – kérdezett rá egyenesen Pudlimász. – Akkor nekem is lehetne földmegművelő gépjárművem. Erről a mester hallani sem akart.
– Mit gondolsz, hol parkolnának akkor a járművek? Nem is beszélve arról, hogy egy kertet folyamatosan gondozni kell, locsolni, füvet vágni, ásni erre nekem nincsen időm – szögezte le.
– Ha csak ezen múlik, én mindent megcsinálok! – próbálkozott tovább a kutya. – És különben is, azt mondtad, hogy végre értelmesebb dolgokkal is tölthetném a szabadidőmet, mint a szomszéd macska jellemfejlesztése, illetve a város levegője is javulna a nagyobb zöld területtől.
Imbusz mester végül engedett az érveknek, azzal a feltétellel, hogy Pudlimász teljes egészében felelős a kertért, és minden munkát egyedül csinál. Ha a kertet elhanyagolja, azon nyomban fel lesz számolva.
Kijelöltek az épület mögött egy tíz kutyányi területet, és felszedték róla a burkolatot. Ezután Pudlimász felpattant a triciklijére és elhajtott a Gazdaboltba.
A Gazdabolt a város legszélén épült, közvetlenül az országút mellett. Pudlimász álmélkodva járta végig a helységeket: az elsőben virágmagok voltak, a másikban a kerti szerszámok, a harmadikban a virágföldek és az udvaron pedig facsemeték, cserepes virágok sorakoztak. Az eladó udvariasan megkérdezte, hogy miben segíthet.
– Nahát – csodálkozott az eladó, mikor tudomást szerzett Pudlimász kertjéről –, ide többnyire azért jönnek a vásárlók, hogy a kutyák ellen kérjenek kerítést, riasztónövényt, sprayt, nehogy azok tönkretegyék a kertjüket.
– A mi esetünkben ez éppen fordítva van – büszkélkedett Pudlimász. – Enyém a kert, és Imbusz mestert pedig a leghelyesebb távol tartanom, nehogy visszaigényelje a területet. Meg kell győznöm, hogy hasznos a gazdálkodás, ehhez pedig a következőkre lesz szükségem: eper, tulipán, delfin alakú vízköpő, kukorica, répa- sorolta.
– Egy pillanat – szólt közbe az eladó. – Most ősz eleje van, az epret késő ilyenkor ültetni, majd tavasszal kell palántázni. A delfin alakú vízköpőt leszámítva a többi is csak tavasszal kerüljön a földbe, mert most már semmi sem fog kikelni belőlük.
– Óóóóó… – konyult le a kutya füle. Akkor legalább adjon egy buxust. Azt lehet most?
– Természetesen – mondta az eladó –, a bokrokat, fákat a legjobb ősszel elültetni. Pudlimász megkönnyebbült. Úgy vélekedett, hogy egy igényes kutyakertből nem hiányozhat ez a bokor, amelyik a legnépszerűbb nyilvános vécé kutyakörökben.
– Ha javasolhatom, akkor most érdemes füvesíteni – mondta az eladó –, így van ideje megerősödnie a fűnek a hideg beállta előtt. És vigyen komposztot is, hogy a növényeknek tavasszal legyen elegendő tápanyaguk.
Pudlimász alaposan telepakolta a tricikli ládáját – a bukszus és a föld mellé került egy tujabokor hátvakarás céljából, két cserép krizantém, csigacsapda, vakondűző, metszőolló, hőmérő, locsolócső, és sok egyéb hasznos dolog. Otthon nekilátott a szerelésnek: fúrt, faragott, szögelt és csavarozott. A tárcsákat, lapokat, kerekeket Imbusz mester roncsautóiból szerelte ki, és a következő szerszámokat készítette belőlük: fűkasza fűvágásra, fűfésű a gyep kisimítására, szivattyús locsolóberendezés a krizantémok locsolására, ágaprító azért, ha egyszer túl nagyra nőne a bukszus, eke földforgatásra és gödörvájó berendezés a tuja és a bukszus elültetéséhez.
Pudlimász, miután megmunkálta a földet a tricikli hátuljához erősített szerszámaival, elvetette a fűmagot.
Minden nap gondosan locsolgatta, és lelkesen ellenőrizte, hogy megjelentek-e már a kis zöld szálacskák. Eltelt három hét, és a kutya legnagyobb örömére kezdett kizöldülni a földterület. A krizantémok virágoztak, a tuja ágai kellemesen dörzsölték Pudlimász hátát, a fű növekedett, a bukszus büszkén illatozott – Pudlimász boldog volt, és dicsekedve mutatta Imbusz mesternek a művét.
Hamarosan folytatjuk…
További mesékért KLIKK IDE
Gyere és jász velünk értékes ajándékokért! Töltsd fel képedet és nyerj!
