nlc.hu
Mesedoboz mesék
Timo Parvela: Miú és Vau házat épít

Timo Parvela: Miú és Vau házat épít

Vau a mellette lépkedő vöröses-fekete macskára pillantott, akinek széles képén negédes vigyor jelent meg. Miú igazi jó barát volt, de daliásnak azért mégsem lehetett nevezni, inkább egy gömbölyded falusi macskának. A festményekkel azonban nyilván más a helyzet, zárta le magában a morfondorízást Vau. Hiszen mit ért ő a művészethez?
[másolat] - Otfried Preußler: Torzonborz, a rabló - Egy jó álca mindennél többet ér

A piac a város közepén volt, és a két barát rövid keresgélés után talált is egy szabad asztalt. Miú féltő gonddal kipakolta a barna csomagolópapírba burkolt képeket. A festmények nem voltak túl nagyok. A legnagyobb is könnyen elfért volna egy rajzlapon.

– Nem akarod kicsomagolni őket? – kérdezte Vau, miután Miú kirakta az öt barna, lapos csomagot az asztalra.

– Gondolod, hogy ki kellene? – rezzent össze Miú zavartan.

– Hát, én ugyan nem értek sokat a festményeladáshoz, de előfordulhat, hogy valaki meg akarja nézni, mit ábrázolnak a képek.

– Már mondtam, hogy engem.

– De ha esetleg valaki kíváncsi lenne rá, milyenek a festmények? – magyarázta Vau.

– Hát olyanok, mint én! Én pedig itt állok mellettük – emelte fel kissé a hangját Miú.

– Értem.

– Dehogy érted! Rá van írva a képedre! Kételkedsz a tehetségemben. Kételkedsz benne, hogy valóban jók-e a képeim!

– Szó sincs róla. Nem kételkedem én semmiben – mondta megbántottan Vau. –Maradjanak becsomagolva, ha úgy akarod. Végtére is te vagy a művész.

[másolat] - Otfried Preußler: Torzonborz, a rabló - Egy jó álca mindennél többet ér

– Én bizony – szegte fel az állát Miú. Talán ezért nem vette észre az első vevőjelöltet, aki elmélyülten vizsgálgatta az asztalon fekvő csomagokat. Borz Borka állt előttük, és nagyon érdeklődőnek látszott.

– Jó minőségűek? – tudakolta.

– Rendkívül jók – válaszolta Miú mézesmázos mosollyal.

– És tartósak is?

– Nem fog rajtuk az idő.

– Kicsit könnyűnek tűnik – emelte fel az egyik festményt Borzné asszony.

– De annál súlyosabb a tartalom.

– Mennyire veszi bele magát a hagymaszag?

– Tessék? – hökkent meg Miú.

– Ha ezen vágom a hagymát, belemegy a szag?

[másolat] - Otfried Preußler: Torzonborz, a rabló - Egy jó álca mindennél többet ér

– Miért akar hagymát vágni a festményemen? Az én képemen? Énrajtam? – hördült fel Miú, hangja szinte elfúlt a döbbenettől.

– Hogyan? Ezek nem vágódeszkák? – ejtette vissza Borz Borka a festményt az asztalra.

– Méghogy vágó… Hát idehallgasson, ez művészet!

– Vagy úgy. Én vágódeszkának néztem őket – vonta meg a vállát a borz, azzal továbbment.

Vau háttal állt, ezért biztosan nem is hallotta a beszélgetést. Az eget bámulta, és valami nagyon vicces dolog járhatott a fejében, mert rázkódott a válla. Miú csak fortyogott magában, közben visszatette a képet a többi közé.

– Gyöngyöt a disznók elé, művészetet a borznak! Még mit nem! – dohogta. – Hogy juthat eszébe bárkinek is hagymát vágni az én képemen?

– Ezek itt festmények, nemdebár?

[másolat] - Otfried Preußler: Torzonborz, a rabló - Egy jó álca mindennél többet ér

Miú felemelte a fejét, és összerezzent meglepetésében. Kronburg, a szarvas valóban nem volt mindennapi jelenség hatalmas termetével és méltóságteljes agancskoronájával. Habár Miú és Vau messze laktak, ők is hallottak Kronburg úr pompás házáról. Miú azt is tudta, hogy ha akad valaki a városban, aki ért a művészethez, és pénze is van rá, az most éppen ott áll előtte.

– Igen, azok – nyögte ki nagy nehezen Miú.

– És miért vannak becsomagolva? – kérdezte a szarvas mélyen zengő hangján.

– Ezek… ugyanis… – Miúnak egyszeriben elpárolgott minden bátorsága, és nem jutott eszébe semmilyen jó magyarázat.

– Ki festette őket?

– Én – motyogta Miú.

– Tehát te magad volnál a művész? – emelte Kronburg úr nagy, barna szemét Miúra, aki úgy érezte, menten kis szőrgombolyaggá zsugorodik össze. – Láthatnám a képeket? Éppen új festményeket keresek a szalonom falára.

Miú rémülten nézte az egymás mellett fekvő csomagokat. Abban a pillanatban úgy tűnt számára, még a bundáját is könnyebb volna levetnie, mint kicsomagolni a képeket. A gondolattól, hogy az önmagáról készített portrékat elővegye és megmutassa, ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy elmeneküljön.

– Vau! – súgta a mögötte álló kutyának. – Folytasd te a képárusítást, én nem vagyok rá képes.

Ezután végképp inába szállt a bátorsága, futásnak eredt, és eltűnt a piaci bódék között.

– Érzékeny lélek, kényes gyomor – vigyorgott bocsánatkérően Vau.

– Ó, ezek a művészek! – mosolyodott el a szarvas is. – Akkor láthatnám a képeket? Az ár nem probléma, amennyiben megtetszenek a művek.

Timo Parvela: Miú és Vau házat épít
Fordította: Kovács Ottilia
Illusztráció: Virpi Talvitie
Kolibri Kiadó, 2014.

További mesékért KLIKK IDE

Gyere és jász velünk értékes ajándékokért! Töltsd fel képedet és nyerj!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top