Vannak, akiknél az élet hozza úgy, hogy el sem tudnak ugrani a nevelőszülőség elől. Budai Ferencné Ria sem dönthetett máshogy, amikor kiderült, egy ismerősének gyerekei súlyosan bántalmazottak voltak, a hatóságok pedig nem akarták a szülőknél hagyni a gyerekeket.
Riának gyorsan kellett dönteni, ha nem vállalja a gyerekeket, azok intézetbe kerülnek. Két saját gyermeke már volt, az egyedül élő nő úgy gondolta, akkor néggyel is elbír. Korábban ápolónőként dolgozott a nyíregyházi Jósa András Oktatókórházban, a nevelőszülőség pedig ugyanazt az odaadó gondoskodást igényli, mint a kórházi munka, csak itt nem betegekről, hanem gyerekről van szó.
Ráadásul a nevelőszülőség otthon végezhető, míg a kórházi munkához napi ötven kilométert kellett utaznia, ekkora távra pedig a buszbérlet sem kis kiadás. Ria belevágott, elvégezte a felkészítő tanfolyamot és hivatásos nevelőszülő lett.
„Mikor először körbevezettek a gyerekfaluban, megláttam egy gyönyörű, három év körüli kislányt. Hatalmas szemei voltak, okosnak, értelmesnek tűnt. Ő lett az egyik gyerekem és még hármat kaptam.”
Ria a négy új nevelt gyereke mellé vitte Misit is, az egyik, korábban bántalmazott rokonfiút is és így kezdtek neki a közös életnek a gyermekfalu egyik kétszintes házában. Bár Misi már 18 éves, a négy kicsi 5, 10, 11 és 12 évesek mindössze, adódik a kérdés, hogy ki segít Riának a háztartásban.
Fotó: Getty Images
Az asszony azonban nem várt másoktól segítséget, szerzett még egy mosógépet és megtanította a kisebbeket is mosni. „Szombaton nagytakarítást tartunk, mindenki kitakarítja a saját szobáját, segítenek egymásnak, segítenek nekem. A közös helyiségeket és a nappalit persze én csinálom.”
A gyerekek a konyhában is feltalálják magukat, az ötéves Lili remekül mosogat és klopfol, a 11 éves Viola pedig egy pörkölttel is elboldogul már. Nagy szó ekkora önállóság, mert Riához érkezett úgy gyerek, hogy még az alapvető tisztálkodással is nehézségei voltak, Ria szavai szerint „fürdeni, fogat mosni sem tudtak”.
A pörköltben verhetetlen Viola egyébként szereti az irodalmat, imád olvasni és ügyvédnek készül, ami vélhetően neki való, mert múltkor közölte Riával, hogy majd neki is lesz két gyereke és akkor majd ők fognak főzni. Ria ekkor elmagyarázta neki, hogy még egy neves ügyvédnek sem árt, ha egy fárasztó nap után tudja, hogy készítsen vacsorát a saját gyerekeinek, ezzel pedig Viola is egyetértett.
Úgy nevelem őket, ahogy a vér szerinti gyerekeimet. De nem leszek mindig velük és nem szeretném, ha 18 éves korukban úgy indulnának el az életben, hogy nem tudnak semmit.
Ria együtt is tanul a gyerekekkel, a koronavírus-járvány miatti karantént együtt szenvedték meg, bár a srácok bizonyítványai jók lettek. A 18 éves Misinek akadt némi nehézsége, ő korábban, Szabolcsban adatrögzítőnek tanult, Kőszegen azonban nem volt ez a képzés, ezért váltania kellett, ám az asztalos szakma más típusú készségeket kíván. Végül azért neki is meglett a végzettséget igazoló oklevél.
Amikor a gyerekek elkeserednek vagy kételkedni kezdenek a tudásukban, Ria mindig azzal biztatja őket, hogy bennük rejtett jóság van, a nevelőszülő pedig egy eszköz, hogy ez a jó a felszínre kerüljön. „Ilyenkor mindig kiakadnak és azt mondják, anya, te nem egy eszköz vagy, te nekünk az életünk vagy.”
Mikor Riát arról kérdezem, hogy mit csinálnak a szabadidejükben, rögtön arról kezd el beszélni, hogy a gyerekek merre tollasoznak, fociznak, bunkert építenek. Ő nem szívesen kér segítséget, inkább állandóan a srácokkal van. Pedig a gyermekfaluban van nevelőszülői tanácsadó, faluigazgató, pszichológus, akiktől kérdezhet vagy csak mesélhet a gyerekekkel töltött hétköznapokról, a nehézségekről.
Mert vannak nehezebb pillanatok, amikor a vér szerinti szülők keresik telefonon a gyerekeket. „Eleinte felzaklatták őket ezek a megkeresések, kérdezték, hogy minek keresik őket, ha egyszer már elhagyták. Én meg velük sírtam, sajnáltam őket. De nem akartam, hogy a vér szerinti anyjukra bűnösként gondoljanak.”
Mostanában azonban több az öröm a napokban, Riához megérkezett a hatodik gyermek, egy tízéves kisfiú. Az asszony szerint, ha száz gyereket kapna, ő azt is élvezné, annyira szereti a gyerekeket és a gondoskodást. Elengedni azonban nem lesz könnyű őket, már most úgy érzi, olyan lesz, mintha egy darabot kitépnének a szívéből. Hiszen a legfőbb cél az SOS-nél, hogy a gyerekek visszakerüljenek vér szerinti családjukba, ha a család életkörülményei rendeződnek, vagy örökbefogadó szülőkhöz kerüljenek.
Budai Ferencné Ria azonban elégedett ember, azt csinálja, amit szeret, a fizetéséből még haza is tudni adni a Szabolcsban maradtaknak és tudja, akiket ő nevel fel, nem vallanak majd szégyent az életben.
Olvass még több a nevelőszülők életéről:
- „Karácsonyra kérünk mindig képet, lássuk, hogyan változnak” – ilyen az élet nevelőszülőként
- Szívtelenül szakították el a gyerekeket a nevelőszülőktől, már két eljárás folyik
Szponzorált tartalom
