A válás is megérdemli a gyászévet

Sírnak, nevetnek, gyógyulnak…

Egy gyülekezeti teremben vagyunk, a belvárosban. A falakon fotók, nagyon különböző tájakról, nagyon különböző emberekről – ám egyaránt a szeretetről szólnak. Az összetolt asztalok körül nők és férfiak ülnek. Félreértés ne essék, ez nem egy amolyan rapidrandiszerű társkeresőklub. A résztvevők valamennyien válófélben lévő vagy frissen elvált emberek, akik egymást támogatva igyekeznek átvészelni életük legnehezebb időszakát.

Harminc év után egyedül
„Decemberben lesz egy éve, hogy a férjem harminc év házasság után úgy döntött, nélkülem folytatja az életét – mesél egy csinos, ötven körüli hölgy, Magdi. – Valósággal sokkot kaptam, hiszen a szándékának nem volt semmi előjele. Egyik napról a másikra elment, mintha sosem lett volna, és azután már csak a bírósági tárgyaláson találkoztunk. Egy új szerelem miatt számolt le a kapcsolatunkkal, méghozzá a lehető legnehezebb időszakban. Akkor, amikor nekem még egy daganatos betegséggel is harcolnom kellett. Mélyponton voltam. A keresztlányom hallott a Válóháló nevű csoportról, és ajánlotta, hogy menjek el. Kissé bizonytalanul érkeztem az első alkalomra, s álmomban sem gondoltam volna, milyen sokat segít már az is, ha az ember elmondhatja a gondjait olyanoknak, akik hasonló problémákkal küzdenek. Akik szeretettel végighallgatják, akik nem hagyják elsüllyedni a depresszióban, amit egy féléletnyi kapcsolat elvesztése okozott. Hetente eljöttem a rendezvényekre, e-mailben napi kapcsolatot tartottam a csoporttársaimmal, ami rendkívül sokat segített. Néhány hónap után pedig azt vettem észre, hogy ismét tudok nevetni, és az egészségi állapotom is javult. Ha az ember olyan közegbe kerül, ahol szeretik és megértik, csodákra képes.”

Csapattagból vezető
Nem érzi ezt másként Irén sem, aki 12 éve vált el, ám csak most volt képes végleg elengedni a múltat a csoport segítségével. „Évek óta részt veszek gyerekek táboroztatásában, és tavaly az egyik táborvezető társam hívta fel a figyelmemet a VH-ra – mesél Irén arról, hogyan találkozott először a Válóhálóval. – Kiderült, hogy ők mind frissen elvált emberek, és azonnal mélyen együtt tudtam érezni velük, hiszen ha sok évvel ezelőtt is, de én is túltettem magam ezen a válságon. Azaz csak hittem, hogy így volt! Mert a sorstársaimmal való beszélgetés közben tudtam meg önmagamról, hogy sok-sok kimondatlan érzelem, szorongás, bánat maradt a lelkemben, amit magamban cipeltem éveken át. Talán ez az, ami meggátolt abban, hogy új kapcsolatot kezdjek, hiszen a válásom óta egyedül vagyok. A VH első ciklusának vége lett, ám az én életem részévé vált ez a csoport, ahol új barátokat szereztem, akikre a hétköznapokban is számíthatok. Ráadásul nagyon jó érzéssel tölt el, ha segíthetek azoknak, akik még nincsenek olyan jól, mint én. A Válóháló vezetői úgy érezték, képes vagyok csoportot vezetni, ezért elvégeztem a tanfolyamukat, és ősztől már csoportvezetőként lehetek jelen a foglalkozásokon, ami érdekes kihívásnak ígérkezik.”

Paksy Sándor, a Válóháló vezetője

A fiúk nem sírnak
A Válóháló összejövetelein általában több a nő, mint a férfi. A kör vezetője és koordinátora, Paksy Sándor teológus, aki maga is túl van már egy sikertelen házasságon. Szerinte a férfiak hiánya a rendezvényeken egy tipikus jelenség számlájára írható: általában a középkorú férj az, aki kilép a kapcsolatból egy fiatalabb nő miatt, ezért jóval több 35–50 éves feleség, mint férj marad magára. Másrészt a férfiak sokkal nehezebben nyílnak meg, vállalják fel, hogy lelki segítségre van szükségük a válást követően. A mai összejövetelen például csupán három férfi van jelen: egyikük Péter, akinek nincs még egy éve, hogy kimondták a válását. A háromgyermekes apuka szerint nincs mit szégyellni azon, ha valakinek segítségre van szüksége. „Nem szabad megvárni az igazi bajt, hogy legyűrje az embert a bánat. Én 8 év után maradtam egyedül, és a gyerekünk miatt rendszeresen találkozom a volt feleségemmel, ami még inkább nehezíti a felejtést. Nagy szükségem van azoknak a társaságára, akik nemcsak meghallgatják és terhes nyűglődésnek érzik, hanem igazán megértik és átérzik a gondjaimat, hiszen ők maguk is voltak hasonló helyzetben. Az ember barátokat szerez, akik mellette vannak, s ez megkíméli őt attól, hogy még sérült lélekkel belerohanjon egy új kapcsolatba, csupán a magány miatt. Én most, egy évvel a válásom után sem merem kijelenteni, hogy rendben vagyok, de az biztos, hogy ennek a csoportnak köszönhetően tudtam megbocsátani és új reményt ébreszteni a lelkemben.”

„Sírunk, nevetünk, gyógyulunk”
Maga a kezdeményezés egy amerikai misszionárius ötletéből ered. A Válóháló vezetője, Paksy Sándor a tengerentúli mintára próbálta felépíteni az itteni hálót, ami ugyan 2004-ben indult, de még mindig gyerekcipőben jár. Eddig 250 ember fordult meg a csoportjaikban az éves terápiákon, amelyek rendszerint kora ősszel kezdődnek és késő tavaszig tartanak. „A tagok általában szomorúan, leverten érkeznek, és öröm nézni, amint a terápiás időszak végére kinyílnak, felvidulnak az arcok, és ismét bátran, új reményekkel tekintenek a jövőbe – meséli Paksy Sándor. – Az összejöveteleinken nem a sírásé a főszerep. Persze az is előfordul, hiszen elkerülhetetlen, de sokkal inkább jellemzőek a jó hangulatú beszélgetések, amelyek pozitív energiát adnak a résztvevőknek. A válóhálós rendezvény olyan alkalom a magányos ember számára, amelyet hétről hétre várhat, amely elviselhetőbbé teszi a válás utáni első, legnehezebb hónapokat. A csoportunk alapvetően bibliakör, így az összejövetelek általában imádkozással kezdődnek, ám nem feltétel, hogy vallásos legyen az, aki belép közénk. A foglalkozások során mindig terítékre kerül egy-egy történet a Szentírásból, amit a válás aspektusaira vonatkoztatva megbeszélünk, emellett egy amerikai DVD-t is használunk, amely sorra veszi az újrakezdéshez kapcsolódó témákat. Ezek után következnek az egyéni történetek, feltárjuk a személyes problémákat, és együtt megoldást keresünk rájuk.”

„A lelki gyógyulás útján nagyon fontos lépcsőfok az elfogadás és a megbocsátás. Ez nagy fordulópont az újrakezdés során. A Válóháló az esetek 90 százalékában segít a résztvevőknek újra egész emberré válni, csak szélsőséges helyzetekben tanácsoljuk, hogy forduljanak szakemberhez.” A koordinátor szerint azért végződik ma a házasságok fele válással, mert a női-férfi szerepek eltorzultak a családban. Ma már nem ritka, hogy a nő hordja a nadrágot, és az sem, hogy a férfi képtelen megalapozni a családnak azokat a tartóoszlopokat, amelyektől helyén érezné magát a státuszában. Az ilyen szereptévesztések vezetnek előbb önbizalomhiányhoz mindkét fél részéről, majd veszekedéshez, megcsaláshoz, végül váláshoz. A Válóháló foglalkozásain a résztvevők sokat beszélgetnek a női és férfi szerep megtartásának fontosságáról, módszereiről, arról, hogyan kell helyesen új párt választani. A terápia hatására a legtöbben komoly személyiségváltozáson mennek át, megújult lélekkel, más világszemlélettel indulnak el egy – remélhetőleg – boldogabb jövő felé.

Ahol még segítséget kaphatsz:
• www.valohalo.hu
• www.valasikezikonyv.hu
• www.valasinfo.hu

Ha te is tudsz hasonló kezdeményezésről, amely segít túlélni a válás utáni időszakot, írd meg nekünk a psziche@sanomamedia.hu e-mail címre, hogy megoszthassuk minél több érintettel!

A cikk a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg. Már kapható a magazin legfrissebb száma!  A tartalomból:

• Barátság extrákkal – Szex szerelem nélkül
  
• Mit árul el  a szemünk?
• Veszedelmes viszonyok – avagy a férfi-nő barátság kockázatai
• Buddha és a szerelem – Beszélgetés Ole Nydahl lámával a boldogságról
• Mitől vonzó a férfi és mitől a nő?
• Hosszú és boldog párkapcsolat?
• Amikor nem jön össze a baba…
  

Ha előfizetnél a magazinra, itt és most megteheted!