Trauma a lélek mélyén
„Tizenhét éves koromban, akaratom ellenére történt meg az első szexuális aktusom – kezdi mesélni megrázó történetét a most huszonkét éves Bea. – Életem legszörnyűbb perceit okozta az a vadidegen férfi, aki megerőszakolt. Ám ez akkor még nem tudatosult bennem. Bár az eset után két évig tartottam a férfiakkal való érintkezéstől, és azóta is rémálmok gyötörnek, ezt nem hoztam összefüggésbe a történtekkel, hiszen jó mélyre elástam magamban a traumámat. Az első páromnak több mint két évet kellett várnia az igazi szexuális együttlétünkre. Akkor még fogalmam sem volt, hogy miért, de ódzkodtam a gondolatától is annak, hogy valaki belém hatoljon. Szép lassan azonban előjöttek az emlékképek. Amikor két évvel a történtek után világossá vált számomra, hogy korábban milyen szörnyűségen kellett keresztülmennem, nagyon kiborultam. Undorodtam magamtól, és nem akartam létezni többé.” Se a párja, se a barátai, de még a szülei sem sejtettek semmit az esetről. Csupán annyit vettek észre, hogy a lány befordult, és hirtelen megkomolyodott.
A múlt sebei a jelenben
„Szégyelltem magam, és úgy éreztem, senki sem értene meg, egy pszichológus meg csak kínozna azzal, hogy emlékezésre bír – folytatja a lány. – Vártam, hogy majd elmúlik. Azt gondoltam, idővel megtanulom kezelni a nemi erőszakhoz hasonló szituációkat, de túl gyenge voltam hozzá, és egyedül éreztem magam a problémámmal. A következő párkapcsolatomban már nyílt lapokkal játszottam, mindent elmeséltem a barátomnak. Szerencsére nagyon megértő és segítőkész volt. Össze is költöztünk. Ám rengeteg álmatlan éjszakát okoztam neki – akaratlanul – a sírógörcseimmel, a fizikai és lelki fájdalmaimmal, a rám törő rohamokkal, amiket később nem tudtam felidézni. Sokszor nem voltam tudatában, hogy mit és miért teszek. Az is előfordult, hogy büntetni akartam magam azért, amiért korábban át kellett élnem egy ilyen súlyos traumát. Óriási terhet raktam ezzel a barátom vállára.”
| A poszttraumás stressz tünetei „Olyan traumatikus események hatására, mint például a nemi erőszak, az áldozatok rendkívül erős félelem-, tehetetlenségérzetet vagy életveszélyt élnek át, és ez a komplex tünetcsoport, a poszttraumás stressz zavar (PTSD) kialakulásához vezethet. A PTSD-ben szenvedők gyakran éveken át együtt élnek fájdalmas emlékeikkel anélkül, hogy bárkitől segítséget kérnének. Rendszerint testi tünetek vagy párkapcsolati probléma miatt fordulnak szakemberhez” – mondja Székelyhidi Judith klinikai szakpszichológus. A traumát átélt embereknél három nagy tünetcsoport kialakulása jellemző: 1. Fokozott készenlét állapota, mely például elalvási és átalvási zavarokban, ingerlékenységben, koncentrálási nehézségben, állandósult szorongás- és félelemérzésben jelentkezhet. 2. A beteg újra meg újra, akaratlanul végigéli a történteket ún. flashbackek vagy emlékbetörések, illetve rémálmok formájában. 3. Az áldozat „beszűkül”, vagyis elvonul a külvilágtól, bezárkózik. Kerüli a traumával összefüggő gondolatokat, érzéseket, beszélgetéseket. Előfordul, hogy nem is tudja felidézni a történteket, csak sokkal később tudatosul benne, min ment keresztül. |
A gyógyír: önsanyargatás?
Bea megértette, hogy szakember segítségére van szüksége, ezért egy éve pszichológushoz jár. Ám közben történt egy újabb szörnyűség, ami véget vetett a párkapcsolatának. „Nem tudatosan, de mégis szándékosan kerültem olyan helyzetbe, hogy megismétlődjön a legnagyobb félelmem – mondja Bea. – Kiprovokáltam egy idegentől, hogy testileg bántalmazzon. Az önsanyargatáson kívül az egyedüli motiváció az volt, hogy ez segít legyőzni minden félelmemet. Végül óriási kínok között, a pszichológus támogatásával megbékéltem magammal. Egy egészségesnek mondható férfigyűlölet mindig is maradni fog bennem, de jó úton haladok afelé, hogy a múltról már könnyedén beszéljek.”
| Hasznos olvasmány: • Judith Lewis Herman: Trauma és gyógyulás (Háttér) Ahol segítséget kérhetsz: Székelyhidi Judith: • www.szekelyhidijudith.hu • www.nane.hu |
A feldolgozás módszerei
„A traumára emlékeztető események, tárgyak, helyszínek, emberek bármikor kiválthatják az emlékbetöréseket, így a teljes felejtés és a kényszerű emlékezés váltakozik a pácienseknél – állítja Székelyhidi Judith. – A nemi erőszak áldozatai sokszor késztetést éreznek, hogy az átélt szörnyűséget újra létrehozzák, megváltoztatva annak végkimenetelét. Ezért hasonló helyzetet idézhetnek elő, gyakran transszerű állapotban. Az áldozatok önmagukat érzik felelősnek az erőszakért, amitől bűntudatuk, szégyenérzetük van. Azt gondolják, nincs kihez fordulniuk, aki ítélkezés nélkül tudna viszonyulni hozzájuk. Pedig állapotuk már a puszta érzelmi támogatás hatására is jelentősen javulhat.” A poszttraumás stressz zavar megelőzése lenne a leghatékonyabb kezelés, de nem mindig valósulhat meg, hiszen sokszor túl későn derül fény az erőszakra. Pedig az ún. pszichoedukáció révén megismertetik a beteget a várható tünetekkel, és hozzásegítik ahhoz, hogy visszanyerje az élete feletti irányítást akkor is, ha tudatosul benne a szörnyű történet. „Ha az említett stressz-zavar, a PTSD már kialakult, akkor a pszichoterápia során tekintetbe kell venni a páciensek egyéni szükségleteit, terhelhetőségét. Egyesek számára a trauma rekonstruálása túlságosan megterhelő, és ennek hatására romlik az állapotuk, tehát az ő kapacitásuknak megfelelően kell a traumatikus élményeket integrálni. Szem előtt kell tartani, hogy előfordulhat öngyilkossági gondolat vagy akár kísérlet is – említi meg a szakértő. – A kognitív viselkedésterápia a legeredményesebb pszichoterápiás módszer, amelynek során fokozatosan tanítja meg a terapeuta a pácienst arra, hogyan oldja a szorongását.”
Cikkünk a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.
Már kapható a magazin legfrissebb száma!
A tartalomból:
- A drogról tabuk nélkül – Szabó Győzővel és Csernus Imrével
- Így kezeld a kamaszt! – interjú Tari Annamáriával és Vekerdy Tamással
- Az eltűnt szex nyomában – Van visszaút, ha elmúlik a vágy?
- Teszteld – Jó páros vagytok?
- Válság az ágyban = Válság a szerelemben!
- EQ – A XXI. század legfontosabb képessége
Ha előfizetnél a magazinra, itt megteheted!
