Az ír Trinity College kutatói 78 nőt és 73 férfit (valamennyien heteroszexuálisak és egyedülállóak) arra kértek fel, hogy vegyenek részt egy rapid randin, mely során a résztvevők öt-öt percet töltöttek el mindenkivel, majd párt cseréltek. A randik után valamennyiüknek nyilatkozniuk kellett arról, kit látnának szívesen újra.
A randikat megelőzően azonban 39 résztvevőnek MRI segítségével megfigyelték az agyát, miközben olyan emberekről mutattak nekik képeket, akikkel később a randik során is találkoztak. Minden képre csupán néhány másodperc jutott, majd az azon látott személyeket egy 1-től 4-ig terjedő skálán kellett besorolniuk az alapján, hogy milyen szívesen mennének el vele randevúra, mennyire tetszik nekik a másik külseje, és mennyire gondolják őt szerethetőnek.
Néhány nap elteltével a kísérleti alanyok a rapid randik során személyesen is találkoztak azokkal, akiket korábban a képeken láttak, és 63 százalékuknál a képek által alkotott vélemények csak megerősödtek a személyes találkozók által.
Az MRI-vizsgálatok segítségével a szakembereknek sikerült megállapítaniuk, hogy a mediális prefrontális kéreg a felelős azért, hogy ki tetszik meg nekünk első pillantásra, és ki nem. Az agy ezen területe ugyanis különösen aktívvá vált, miközben az alanyok olyan arcokat néztek, melyeket vonzónak találtak, sőt a legaktívabbak azoknál a képeknél voltak, melyen olyan emberek szerepeltek, akik az általános vélekedés szerint is jól néztek ki.
