Akadnak sérelmek, amelyeken könnyedén felülkerekedünk. Mások évekig, évtizedekig őrződnek a lelkünkben, a múltba húznak, és megnehezítik az életünket. „Ezek újraélése ártalmas. A lelkünk ugyanis nem bír el mindent – mondja Villányi Péter pszichológus. – Ha valaki sok sérelmet hurcol, megkeseredik. Mindenki ismer olyan idős embert, aki haragszik az egész világra, mert úgy érzi, nem azt kapta az élettől, ami járt volna neki. Ám azzal, hogy a napjait sértődötten tölti, tudattalanul is behívja az újabb és újabb sérelmeket. Közben panaszkodóvá is válik, ami megrontja a kapcsolatait. A panaszkodás mindig egy energianyerési folyamat a másik kárára.”
Szakértőnk hangsúlyozza, valódi sérelmeink gyakran a gyerekkorig nyúlnak vissza. Ha valaki például úgy érezte, nem foglalkoznak vele eleget, felnőttként is érzékenyebben reagál ezekre a helyzetekre. Sokáig hurcolhatók a „mi lett volna, ha…?” kezdetű kesergések is, ilyenkor másokat teszünk felelőssé azért, mert nem lettünk elég gazdagok, szerencsések, sikeresek stb. De nem bűnbakot kell keresnünk, hanem a beállítódásunkat kell megváltoztatnunk.
Vállald a felelősséget!
A pszichológus szerint a ragaszkodás hátterében sokszor az áll, hogy a sérelmet cipelőnek nem érdeke megszabadulnia súlyos csomagjától, hiszen önigazolást ad a sikertelenségére. Így átháríthatja a felelősséget másra. Ha ugyanis szembenéz azzal, hogy százszázalékosan ő a felelős azért, ami az életében történik, felmerül a kérdés, mit rontott el. „Ahhoz, hogy elakadásainkban meglássuk a saját működésünket, szükség van egyfajta érzelmi intelligenciára, intellektuális erőre – mondja Villányi Péter. – Aki az életét egy ellenséges őserdőnek látja, az könnyebben megsérül. Ha a harag és a sértődés helyett inkább az önvizsgálatra fordítunk energiát, megnézzük, hogyan idéztük elő azt a bizonyos bántást, akkor képessé válunk a feldolgozásra. Számos módszer kínálkozik a gyógyulásra: többek között célkitűzési, meditációs, önszuggesztiós technikák. A változás munka, sokszor fájdalmas, és nem is megy egyik napról a másikra – mondja Villányi Péter, majd hozzáteszi, bármilyen módszer segítheti a feldolgozást, ha az találkozik a személyiségünkkel. – Egy technika akkor jó, ha a hatására jobb a kedvünk, kedvezően alakul az életünk, és mérhető, megfigyelhető a változás.”
A maximalizmus ára
Hegedüs Erika is sokáig gyűjtött tapasztalatokat és élményeket, mire tovább tudott lépni a sérelmein. „Korábban kellő tudatosság hiányában nem vettem észre, hogy sanyargatom a lelkemet, és olyan dolog miatt vagyok rosszul, ami nincs is. Hosszú évekig szépen haladtam felfelé a ranglétrán. Sosem voltam elégedett, és mélyen cipeltem azt a sérelmemet, hogy vannak kollégáim, akik sokkal lazábban állnak a munkához, mint én. Tudat alatt mereven elzárkóztam minden fajta lazaságtól, miközben egyre jobban vágytam kockafejű merevségem levetkőzésére. Évek alatt meg is teremtettem magamnak a szklerózis multiplex nevű idegrendszeri betegséget, ami gyakran a hozzám hasonló maximalista emberek életében bukkan elő. Sokat dolgoztam magamon, hogy eljussak egy aránylag tünetmentes állapothoz. Öt éve kezdtem coachingot tanulni, és beleszerettem. Munka után karitatív jelleggel dolgoztam, éjjel levélírók kérdéseire válaszoltam, weboldalt szerkesztettem, cikket írtam. Közben féltem, hogy cipelt sérelmeim újra megbetegítenek. A munkahelyemen egyre nehezebben viseltem az átszervezéseket és az elszemélytelenedő szervezetet. A testem is jelzett: a térdfájdalmam erősödött, görcsölt a nyakam, húzódott a hátam, és leginkább egy gyökerek nélkül kallódó üres testnek éreztem magam.”
Új életösvényen
A döntési kényszer tovább nyomta Erika lelkét, ezért keresgélni kezdett az eszközök között, és találkozott Byron Katie önmunka nevű módszerével. Tanulmányozása során jött rá, hogyan működteti a körülötte levő világot. „Ezzel a technikával pillanatok alatt enyhíthető az érzelmi fájdalom. Én huszonegy év alatt összenőttem az állásommal, és képtelen voltam különbséget tenni a magánéletem és a munkahelyi »családom« élete között. Az autogén tréning, a MET-terápia, majd a családállítás (lásd bővebben a segítő módszereknél) megkönnyítette, hogy tisztán lássam magamat és megteremtett helyzeteimet. Felismertem, hogy túlságosan hosszúra nyúlt a nemszeretem állapot a munkahelyemen, és én vagyok a felelős azért, milyen életet élek. Felállítottam egy fontossági sorrendet, ránéztem az időbeosztásomra, a programjaimra, és képes voltam kimondani, hogy ez az életösvény nem az enyém. Azt is felismertem, hogy több időt kellene magamra fordítanom. Néhány hónap után szembejött a megoldás, találtam egy hatórás állást, és sok könnyel kísérve búcsút vettem a munkahelyemtől. Végre lett időm mindenre, ami igazán fontos számomra.”
Erika szerint nem lehet azonnal felismerni, hogy melyik módszer visz közelebb önmagunk megértéséhez. Ő úgy érzi, kicsit mindegyik hozzájárult ahhoz, hogy letegye a sérelmeit. Ma már azon van, hogy ha újra gyarapodni kezdenek, minél gyorsabban elengedje őket, és inkább az építő dolgokra koncentrál.
Segítő módszerek
|
 Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg. A tartalomból:
|
