A család nem boldogít – Válaszol: dr. Almási Kitti

Kedves Csilla!
Huszonhét éves vagyok, és tavaly született meg a kislányom. Sosem volt zökkenőmentes a kapcsolatom a párommal, leginkább nekem köszönhetően. Mióta világra jött a gyerekünk, csak romlott a helyzet. Boldognak kellene lennem, de nem vagyok kibékülve önmagammal, és mindenért a páromat hibáztatom. Sokat veszekszünk a gyerek előtt. A legapróbb dolog is elég, hogy elszakadjon nálam a cérna. Nem szeretném így nevelni a kislányunkat, muszáj változtatnom, de egyedül nem megy! Eddigi kísérleteim kudarcot vallottak (könyvet olvastam a témában, és jártam a háziorvosnál, aki szerint nem szorulok kezelésre), ezért kérek segítséget tőled.
Válaszod előre is köszönöm: Dóri

Kedves Dóri!
Rengeteg kérdést kellene feltenni ahhoz, hogy ráirányítsuk a figyelmet a valódi problémádra. Nem derült ki a leveledből, hogy miért romlott a helyzet a baba születése óta, miért szoktatok veszekedni, és mivel kapcsolatban nem vagy kibékülve magaddal. Az életkorodból adódóan rögtön felmerül a lehetőség, hogy túl fiatalon köteleződtél el, és nem jártad be azt az utat, amely a megfelelő önismerethez szükséges, és amelynek alapján érettebben tudsz dönteni a családalapításról. Természetesen huszonévesen is lehet életre szóló kapcsolatot kötni, de ritka, hogy ebben az időszakban már átlátja valaki, mennyit képes magára vállalni, és milyen céljait kell ehhez átmenetileg feladnia, illetve hogy képes-e életritmust váltani. A romantikus vágyak helyét átveszi a hétköznapok realitása, ami nem annyira rózsaszín, mint ahogyan azt sokan elképzelik. Ez a csalódás okozza, hogy aztán jó néhányan nem találják a helyüket az életükben, és jobb híján a párjukat okolják a történtekért. Feltehetően adódnak olyan átmeneti időszakok, amikor képes vagy szeretni azt, ahova eljutottál, a gyermekedet, a párodat, de valószínűleg ettől csak ideig-óráig érzed azt, hogy a helyeden vagy. Az is elképzelhető, hogy a kortársaid életére vágysz, amit már nem tudsz szabadon megvalósítani. Mivel hozzátok megérkezett egy kisbaba, elsősorban a család megtartása a cél, úgy, hogy jobban érezd magad benne. Szerencsés lenne egy olyan önismereti munkába vágnod, melyben mélyebbre áshatsz a vágyaidat és elakadásaidat illetően. Lényeges, hogy végül képes légy elfogadni a döntéseidet és azokért felelősséget vállalni, ám az is, hogy bejárj egy olyan utat (pl. a szakmádban), amit kipróbálhattál volna, ha nem alapítotok családot ilyen fiatalon. Ingyenes önismereti csoport után érdeklődhetsz például a Tündérhegyi Pszichoterápiás és Pszichoszomatikus-rehabilitációs Osztályon (www.tunderhegy.hu) vagy a Thalassa-ház – Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézetnél (www.thalassahaz.hu). Sok sikert hozzá!

Szakértőnk válasza a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg. A tartalomból: Érzelmek rabjai Fogbetegségek lelki üzenetei Terézapu története Visszakapott szenvedély Féltékenység – A szeretet vagy az önzés jele? Gondtalan generáció – Hogyan neveljünk boldog gyereket? A csend hangjai – Háromnapos elvonuláson jártunk Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt és most megteheted!