| Ha kérdésed van, ide írhatsz szakértőinknek: pszichekukacsanomamedia.hu |
A párom húsz évet élt a feleségével, született három gyermekük. A felesége ki-kikacsintott a házasságukból, de csak pár éve vált válságossá a helyzet. Mivel a szüleim elváltak, az utolsó dolog, amit szerettem volna, hogy egy nős férfiba szeressek bele. De megtörtént. Sokáig szerető voltam, de ma már együtt élünk, ők elváltak. A volt felesége nem tudja elfogadni a helyzetet, a gyerekeket ellenünk hangolta.
Nekünk még nincs közös babánk. Mindig ott van bennem a félelem, hogy bármikor elveszíthetem a (volt) családja miatt. Ő azt mondja (és ezt a gyerekeivel is közölte), bármi történne, el kellene fogadniuk, hogy mi együtt élünk. De hogy tudnék “felnevelni” három gyereket, akik gyűlölnek? Furcsa az is, hogy hiába dobták ki a páromat a házból (amit a mai napig fizet), küldték el többször is melegebb éghajlatra a gyerekei, mégis az első szóra ugrik, ha hívják. (Az én apám kétéves korom óta felém se nézett.) Ha úgy alakulna, tenné a kötelességét, én pedig elveszíteném. Lehet így élni boldogan valakivel? Ha már lenne közös gyerekünk, az biztonságot adna? Tudom, önző kérdések ezek, de 31 éves vagyok, szeretek valakit, aki nélkül nem tudnám elképzelni az életem.
Léna
Először is, ezek nem önző, hanem természetesen felmerülő kérdések a legtöbb emberben, aki ilyen helyzetbe kerül. Sokszor nehéz az új partnernek, mert rádöbben, hogy egy házasságból nem olyan egyszerű kilépnie a párjának. Különösen ha gyermekek is vannak – velük nem lehet nem számolni, és elvárni sem, hogy az illető hanyagolja őket új kapcsolata miatt. Az egyik leggyakoribb probléma, amivel ilyen esetben találkozom, hogy az új partner elégedetlen, mert úgy érzi, nem ő a legfontosabb a párja számára, hanem a gyermekei, és rivalizálni kezd velük. A férfi pedig megtámadva érzi utódait és apai érzéseit, ezért eltávolodik a partnerétől. Ez a folyamat megelőzhető, ha hajlandó vagy tenni érte. Ehhez komoly önismereti munkára lesz szükséged.
Leveledből a legfontosabb sor talán az: “Az én apám kétéves korom óta felém se nézett.” Tehát nem is lehetsz semleges, ha ennek épp az ellenkezőjét tapasztalod a párodnál, hiszen te ezt nem kaptad meg. Másrészt most újraéled, hogy megint nem te vagy a legfontosabb. Sok jó szakember van, akik segíthetnek feldolgozni ezt az alapvető hiányérzetet. Egyébként nézd a helyzeted abból a szempontból, hogy találtál egy férfit, aki az elutasítások ellenére is kitart a gyermekei mellett, és aki nagy eséllyel a ti közös gyermekeitekhez is hasonló szeretettel kapcsolódna. Később veszélyes lehet, ha úgy érzed, hogy a párod a közös gyereketektől veszi el az időt, amikor a többi gyerekével van.
Ha csupán ezeket a veszteségeket fogod megélni, akkor te is szenvedni fogsz, és a párod sem tud feloldódni a helyzetben. Ellenben ha képes vagy rá, hogy szemléletet válts, akkor előtérbe kerülhetne a partnered előnyös oldala, hogy képes felelősséget vállalni, és nem hagyja cserben a szeretteit – még akkor sem, ha azok megbántották. Abban is változást hozhat ez az új nézőpont, hogy megértsd a gyerekek mozgatórugóit.
Olvasónk levele és Almási Kitti válasza a legfrissebb Nők Lapja Pszichében jelent meg.
Az új lapszám tartalmából:
- Mióta élsz szex nélkül?
- 103 évesen is boldogan – interjú a hosszú élet titkáról
- Coming out – Egy magyar színész vallomása
- Nem akaroom! – dr. Vekerdy Tamás a rettegett dackorszakról
- Merd néha azt is mondani: NEM!
- Feldolgozni a feldolgozhatatlant – Két asszony vallomása
- Létezik újrakezdés?
