Az állatokat számos területen használják gyógyításra, lelki problémák feloldására, fejlesztésre. Talán a kutyás terápiák a legelterjedtebbek nálunk, ám ma már többek közt egereket, kígyókat és nyuszikat is alkalmaznak kezelésekben. Utóbbiakkal idősek otthonában, kórházak ápolási osztályain, hospice-intézményekben és fogyatékkal élőknél nagyon jó eredményeket értek
el a szakemberek. Tőlünk nyugatabbra előfordult olyan is, hogy súlyos égési sérültek kezelésébe vonták be a kis szőrmókokat. Puha bundájuk simogatásával, de már a puszta jelenlétükkel is jobb kedvre derítették a sérülteket, ezzel segítve a felépülésüket.
A ló érzelmi tükör
Suri Szilvia (32) újságírói szakmája mellé választotta hivatásul a gyógypedagógiai lovagoltatást két évvel ezelőtt. A lovak mindig is közel álltak a szívéhez. Gyerekként abádszalóki nyaralójukban minden reggel patadobogásra ébredt, így már kicsi korában szerelem szövődött közte és a négylábúak között. Most három csodaszép, szőke sörényű haflingi pónival segít autista, Down-szindrómás, hiperaktív, magatartás- és viselkedészavaros, értelmileg akadályozott és tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeken. “Ez pontosan olyan gyógypedagógiai fejlesztés, mintha egy szobában, papírral és ceruzával dolgoznánk, csak annyi a különbség, hogy a foglalkozás lóháton történik – mondja Szilvi. – Ez azért jó, mert a ló kiválóan motiválja a gyerekeket. Amit az én kedvemért nem biztos, hogy megcsinálnának, azt az állat kedvéért megteszik.”
Szilvi meseterápiával is gyakran kombinálja a lovaglást. A gyerekek ilyenkor beöltözhetnek királyfinak, királylánynak, és lóháton kell teljesíteniük a kalandos próbatételeket. Ezek valójában kőkemény fejlesztő feladatok, de ők ezt észre sem veszik. Az autistáknál például azért különösen hatékony ez a fajta terápia, mert a ló kizökkenti őket abból a rögzült állapotból, amiben épp vannak.
Az elfogadásért
“Nem kell, hogy egy állat feltétlenül cuki, kedves és aranyos legyen. Gyakran épp az ún. »nemszeretem« állatokkal lehet jó eredményeket elérni. Dolgozunk csótányokkal, ezerlábúakkal, egerekkel, kígyókkal is – mondja dr. Sátori Ágnes állatorvos, a pszichológiatudományok doktora. – A tinédzserek sokszor nyitottabbak, ha nem kutyával, hanem valamilyen különleges vagy az átlagemberek számára visszataszító állattal érkezünk. A »nemszeretem« állatokkal a másság elfogadása és a tolerancia is nagyon jól fejleszthető. Például ha egy osztályban valakit nem fogadnak be, mert nagyon más, mint a többiek, akkor beviszünk ilyen fajokat, és anélkül, hogy direktben a problémával foglalkoznánk, arról beszélgetünk, miért nehéz elfogadnunk azt, aki más, mint mi.”
“Nem kell, hogy egy állat feltétlenül cuki, kedves és aranyos legyen. Gyakran épp az ún. »nemszeretem« állatokkal lehet jó eredményeket elérni. Dolgozunk csótányokkal, ezerlábúakkal, egerekkel, kígyókkal is – mondja dr. Sátori Ágnes állatorvos, a pszichológiatudományok doktora. – A tinédzserek sokszor nyitottabbak, ha nem kutyával, hanem valamilyen különleges vagy az átlagemberek számára visszataszító állattal érkezünk. A »nemszeretem« állatokkal a másság elfogadása és a tolerancia is nagyon jól fejleszthető. Például ha egy osztályban valakit nem fogadnak be, mert nagyon más, mint a többiek, akkor beviszünk ilyen fajokat, és anélkül, hogy direktben a problémával foglalkoznánk, arról beszélgetünk, miért nehéz elfogadnunk azt, aki más, mint mi.”
“Az autisták figyelmét a legapróbb vizuális ingerek is elterelhetik. Volt egy kisfiú, akinél semmivel sem tudtam elérni, hogy rám koncentráljon. Egyszer felraktam fordítva a lóra, és elkezdett kacagni. Így tartottuk a foglalkozást, és végig tudott rám figyelni” – meséli Szilvi.
A lovak alkalmazása nem csak a gyógypedagógiában kedvelt. A lovas gyógytorna, azaz a hippoterápia és a lovas pszichoterápia kiváló segítséget nyújt a lélekápolásban, gyógyításban. Utóbbi azért hatékony, mert a ló olyan, mint egy tükör. Pontosan megérzi és visszatükrözi a rajta ülő ember érzelmeit, lelkiállapotát, így elősegíti a problémák feltárását. Például szorongás, depresszió, személyiség- és viselkedészavarok, szenvedélybetegségek, magánéleti és munkahelyi konfliktusok kezelésére, de pusztán az önismeret fejlesztésére is használható – kiegészítő vagy önálló terápia formájában. Szilvi is gyakran fordul a lovaihoz segítségért. “Amikor felülök a lóra, rögtön átveszi a rezgésemet. Ha rosszkedvem van, ő is lehangolt lesz. Ha ideges vagyok, akkor befeszül, hiszen ilyenkor görcsösebb vagyok, megfeszülnek az izmaim, és ezt a mozgásommal tudat alatt átadom a lónak. Jelzései pedig az önismeretem fejlesztésében kiválóak. Ha érzem rajta, hogy valami nem stimmel, rögtön önvizsgálatot tartok, elengedem a rossz gondolataimat, lenyugtatom magam, és csak a lóra koncentrálok. Ettől ő is azonnal megnyugszik, ami fantasztikus élmény. Kimegy belőlem az összes feszültség, és máris minden sokkal egyszerűbbnek tűnik. Néha az is előfordul, hogy flow-élményt élek át: tökéletesen eggyé válunk a lóval, és nem kell tudatosan figyelnem arra, éppen mit csinálok, hanem csak gondolok valamire, és megtörténik.”
Terápia, aktivitás, pedagógia
Az állatokat – miután komoly egészségügyi és alkalmassági szűrőkön estek át – három különböző módon használják segítő, terápiás célokra. Az állatasszisztált terápia során egy konkrét, diagnosztizált problémából indulnak ki, és mérik a folyamat eredményességét a szakemberek. Ennél jóval gyakoribb az állatasszisztált aktivitás, amikor kötetlenebb formában, például idősek otthonában vagy kórházakban segítik a kedvencekkel az ott lakók felépülését. A harmadik ág az állatasszisztált pedagógia, amikor tanórán, többek közt az osztályon belül előforduló problémák megoldására vetik be az állatokat.
Az állatokat – miután komoly egészségügyi és alkalmassági szűrőkön estek át – három különböző módon használják segítő, terápiás célokra. Az állatasszisztált terápia során egy konkrét, diagnosztizált problémából indulnak ki, és mérik a folyamat eredményességét a szakemberek. Ennél jóval gyakoribb az állatasszisztált aktivitás, amikor kötetlenebb formában, például idősek otthonában vagy kórházakban segítik a kedvencekkel az ott lakók felépülését. A harmadik ág az állatasszisztált pedagógia, amikor tanórán, többek közt az osztályon belül előforduló problémák megoldására vetik be az állatokat.
Relaxáció nyulakkal
Gubisi-Rajj Nóra (26) és Szuszi, az óriási, puha bundájú, meleg szemű nyuszi négy éve elválaszthatatlanok egymástól. A gyógypedagógus lány akkor végzett állatos terapeutaként, és azóta számtalan közös sikerélményük volt autista, Down-szindrómás, hiperaktív, tanulási nehézségekkel küzdő és más fogyatékkal élő gyerekeknél. “A nyulakból azért lehet jó segítő, mert az emberek számára sokkal különlegesebbek, mint egy kutya, amivel nap mint nap találkozhatnak. Puhább a szőrük, bújósak, érdekes a mozgásuk és a temperamentumuk. Mivel általában félénk állatok, kiválóan alkalmasak arra, hogy türelemre tanítsanak bennünket – mondja Nóri. – Gyerekeknél használtuk már a beszédfejlesztés elősegítésére úgy, hogy versikéket mondtunk, dalokat énekeltünk nekik. Alkalmaztuk őket relaxációs gyakorlatokhoz is, aminek sikerét az mutatta, amikor az egyik kislány, aki gyermekotthonban lakott, és éjszakákon át nem tudott aludni, a nyuszis foglalkozásokon többször elszundított. Volt olyan gyerek is, akit valósággal megnyitott a nyúllal való foglalkozás. Olyanokat mondott el az állatnak, amiket nem tudtak róla a nevelők, és érdekes dolgok derültek ki például a családi hátteréről.”
“A legnagyobb sikert egy Down-szindrómás kisfiúnál értük el. Egyáltalán nem beszélt, csak hangokat adott ki. Egyszer a nyúl nem akart kijönni a hordozóból, a többi gyerek már rég otthagyta, de ez a kisfiú leguggolt elé, és elkezdett integetni neki, hogy kicsalogassa. A nyúl meg se moccant. Aztán hangokat adott ki, de semmi reakció. Végül elkezdte szólongatni: gye, gye… Erre felkaptuk a fejünket, hiszen ez volt az első alkalom, hogy szótagokat mondott a kisfiú. Ez bizonyítja, ha odafigyelnek rá a jövőben, megkapja a megfelelő fejlesztést, akkor biztosan meg fog szólalni, és remélem, szavakat is tud majd mondani.” A gyógypedagógus lány szerint az otthon tartott nyulak általában az érzelmeinket is pontosan beazonosítják, ezért lelki problémák, különösen depresszió kezelésében nagy segítséget nyújthatnak.
“Jó pár traumám volt már az életemben, de a nyulaim mindig átsegítettek ezeken – mondja Nóri. – Van egy hatodik érzékük, amivel ráéreznek az ember hangulatára, és szavak nélkül is tudják, éppen milyen jellegű és mélységű problémában vagyok. Szuszi, ha érzi rajtam, hogy valami baj van, odajön hozzám, lekuporodik mellém, és néz rám. Miközben simogatom, kibeszélem magamból a bánatomat. Olyan ő, mint egy néma pszichológus. Neki bármit elmondhatok, biztosan nem adja tovább, nem ad kéretlen tanácsokat, és úgy fogad el, ahogy vagyok. Miután neki kisírtam magam, könnyebben állok fel.”
Ölbe bújós teknős
Benő, a 12 éves görög teknős gazdája egy barátságos fiatal pár, Brousil Tímea (33) pszichológus és Kőfalvi Levente (33) környezettudós. Sok állatuk van otthon: a teknősökön kívül kutyákat, csincsillákat és törpesünt is tartanak. Amikor tíz évvel ezelőtt olvastak egy könyvet az állatok gyógyító hatásáról, úgy döntöttek, ők is szeretnének másokon segíteni a kedvenceikkel. Eleinte csak kutyákkal jártak terápiás foglalkozásokra, aztán egyre több állatot vontak be a munkába.
“Van, aki fél a kutyától vagy allergiás a szőrére. Ilyenkor nagyon jó, hogy más fajokat is be tudunk vonni a kezelésekbe. A teknősünk azért alkalmas erre, mert nagyon nyitott az emberekre. Szabadon él köztünk, tavasztól őszig a teraszon és a kertben. Ha meglát minket, odajön hozzánk. Ölben lehet tartani anélkül, hogy visszahúzódna a páncéljába, kézből etethető, nagyon barátságos” – mondja Tímea.
Gyerekcsoportokhoz és idősek otthonába is gyakran beviszik a teknőst, a kutyás terápia kiegészítőjeként. “Egyszer egy idős férfit nem tudtunk bevonni a kutyás foglalkozásba, inkább a fal felé fordult, senkivel sem beszélgetett – meséli Tímea. – Amikor viszont a teknőssel érkeztünk, megtört a jég. Sikerült kontaktust teremteni vele, és onnantól kezdve már várta a találkozásokat, a segítő szakemberek pedig végre kapcsolatba tudtak kerülni vele. Benő segített, hogy ez megvalósulhasson.” Hiperaktív gyerekeknél is hasznos lehet a teknőssel kiegészített terápia, hiszen az állat az impulzusaik kontrollálására tanítja őket. Mindaddig nem bújik elő, amíg zsibongás van körülötte.
“Fantasztikus élmény, amikor ezek a gyerekek meg tudják teremteni azt a csöndet és nyugodt légkört, amiben a teknős biztonságban érzi magát – mondja Levente. – Hihetetlen, ahogy el tudnak csendesülni azért, hogy nekik is sikerüljön kézből etetni Benőt.”
Tímea és Levente szerint a teknősökből áradó nyugodtság, kiegyensúlyozottság és nyitottság az, ami jó terápiás állatokká teheti őket. Mindenkit elfogadnak, aki higgadtan, békésen közelít hozzájuk. Az érzelmek felismerésében és kezelésében is segíthetnek.
“Egy teknősön nagyon jól látszik, hogy érzi magát. Ha például megijed, visszahúzódik a páncéljába – mondja Tímea. – A gyerekeknél épp ezért jól használhatók arra is, hogy megtanulják megkülönböztetni egymástól az érzelmeket, és ennek kapcsán lehet beszélgetni velük a saját kis belső világukról.”
Ahol még olvashatsz a témában:
• Vivienne Klimke: Gyógyító állatok (Gladiátor)
• Wipke C. Hartje: Lovasterápia (Mezőgazda)
• Dr. Marty Becker – Danelle Morton: Az állatok gyógyító ereje (Gold Book)
• www.tetra2002.hu
• www.mancsosok.hu
Cikkünk a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.
 A legfrissebb lapszám tartalmából:
Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted! Ha problémád van, orvost, lelki kapaszkodót keresel, írj nekünk a psziche@centralmediacsoport.hu e-mail címre, segítünk! Kövess minket a Facebookon is: www.facebook.com/pszichemagazin! |
