Az Euphrasius-bazilika kora keresztény műemlékegyüttese Porečben
A poreči katedrálisegyüttes arról az Euphrasius püspökről kapta a nevét, aki a VI. század közepén teljeskörűen átépíttette a katedrálist, s a világhírű mozaikokkal díszítette azt. Az Euphrasius által elrendelt átépítés előtt ugyanezen a helyen legkevesebb két kora keresztény épületegyüttes is állt. Porečben már a 4. században gyökeret vert a kereszténység, s a bazilika, az előcsarnok, a keresztelőkápolna és a püspöki palota az egyházi építészet rendkívüli példányai, míg maga a bazilika különleges módon egyesíti magában a klasszikus és a bizánci elemeket. A szentélyt gazdagon díszítő figuratív mozaikok ezen műfaj legjelentősebb alkotásai Európában.
Diocletianus-palota és a középkori Split
A császári palota nem csupán egyes eredeti részeinek és az építmény egészének megőrzött állapota okán számít a késő ókori építészet egyik legjelentősebb műalkotásának, hanem a korai keresztény, bizánci és kora középkori művészet előhírnökeinek tekinthető számos egyedülálló építészeti forma miatt is. A katedrálist a középkorban, az ókori mauzóleum építőanyagának felhasználásával emelték. A római falak között harmonikus egységet alkotva sorjáznak egymás mellett a 12. és 13. századi román stílusú templomok, középkori erődök, valamint gótikus, reneszánsz és barokk paloták.
Dubrovnik óvárosa
Az “Adria gyöngyszeme” a 13. század után tett szert jelentős hatalomra a Mediterráneumban. Ez a Kelet-Adria horvát partszakaszának déli részén fekvő, a késő középkorban megtervezett város a Srđ-hegy aljában lévő történelmi központjával az elmúlt évszázadok alatt sikeresen őrizte meg azt a városfalak által behatárolt páratlan urbanisztikai egységet, amely kiemelt helyet foglal a városépítészet történetében. Noha épületeiben az 1667-es földrengés jelentős pusztítást vitt végbe, Dubrovnik megőrizte gótikus, reneszánsz és barokk templomait, kolostorait, palotáit és szökőkútjait.