A 80-as években voltunk a testvéremmel kicsi gyerekek, de a 90-es években kamaszként is rendszeresen lejártunk a nagyszüleink balatoni nyaralójába a nyári szünetben. Nem is tudtuk akkor, milyen mázlisták vagyunk, csak élveztük a szabadságot, a Balatont, és persze budapesti, társasházban lakó gyerekként hatalmas élmény volt mindig a kert, hogy bármikor ki lehetett szaladni a szabadba és egyenesen a fáról enni a meggyet vagy a szilvát. A balatoni nyárról meséltek a hozzám hasonló szerencsések, akiknek megadatott, hogy a nagyszülők vigyáztak rájuk egész nyáron a Balaton mellett.
„Az első nap leégett mindig a hátam”
Kati annyira szerette a nagyiéknál a vakációkat, hogy még arra is jó szívvel emlékszik vissza, hogy mennyire szénné égette a hátát szinte rögtön, ahogy leért a balatoni telekre. „Az első nap leégett mindig a hátam. Amint leértünk a családi Wartburggal a nagyiékhoz a balatoni házikóba, rögtön átöltöztem fürdőruhába és már fenn is voltam az udvaron álló óriási cseresznyefán, ahonnan úgy, ahogy volt, mosatlanul faltam a cseresznyét – csak semmi aggodalom, biogyümölcs volt, találtam is benne sok kukacot általában. A fürdőruha és az órákig kertben mászkálás persze aztán azt is jelentette, hogy este már kenegethette nagyanyám a pirosra sült hátamat, mert mindehhez olyan érzékeny bőröm van, hogy elég, ha »ránéz« a nap, már égek. De ezt nem panaszként mondom, igazából már annyira megszoktuk, hogy a nagyim felkészült jó előre a megszokott égés elleni szerekkel, hogy mire megérkezem, rögtön tudjon ápolni.”
1988-ban vízibicikliznek a gyerekek a Balatonon (Kép: Fortepan/Umann Kornél)
„A balatoni nyarakban természetesen nem a leégés volt a lényeg, hanem az a hatalmas szabadság, amit a nagyszüleimtől kaptam – meséli Kati. – Reggelente már nyolckor ott csengettek a környékbeli kis barátok a biciklijükkel a kerítésünk előtt, hogy menjünk felfedező körútra mindennap. Felnőtt fejjel már nehéz megérteni magunkat, hogy milyen izgalmakat tudtunk találni sok nyár után is ugyanazon a környéken, de arra emlékszem, hogy remekül szórakoztunk és egy pillanatig sem unatkoztunk. Persze mindennap vittek strandolni is a nagyiék, általában ebéd után tartottak egy órányi pihenőt (ők már hajnali ötkor fenn voltak), és utána indulhattunk a csodálatos Balatonhoz. Visszatekintve fantasztikus élmény volt, hogy minden nyáron ott lehettem náluk, rengeteget számítottak ezek a nyarak abban, amilyen ember lett belőlem felnőttkoromra.”
Kezeld a leégést!
Leégés esetére legyen nálad Bepangel „intelligens” hidrogél, ami direkt hűsítéssel azonnali fájdalomcsillapító hatást ér el. Ezenkívül védőréteget is képez a bőrön.
„A Balatonhoz nincs fogható”
Éva is a Balaton mellett tölthette a nyári vakációkat gyerekkorában, értékes emlékként őrzi az ott szerzett élményeket. „A mama és a papa olyan szakmában dolgoztak, ahonnan korán nyugdíjba mehettek, így anyukáméknak nem volt probléma a nyári vakáció, már rögtön évzáró után mehettünk a balatoni telekre, ahova hétvégente jöttek utánunk a szüleink. A tesómmal ketten voltunk csak unokák, így egész nyáron a miénk lehettek a nagyszülők és a kert. Azóta is túlcsordul a szívem, ha visszagondolok ezekre a nyarakra, a Balatonhoz nincs fogható az én szememben, pedig jártam már tengernél külföldön, mégis a Balaton az, ami mindig a kedvencem marad.”
„Egyébként nem csupa láblógatás volt a mamáéknál a vakáció, keményen befogtak minket is dolgozni, vagyis akkoriban úgy éreztük, hogy kemény munka az, hogy segíteni kell a mamának borsót szedni, majd fejteni, vagy a papának metszeni a szőlőt – emlékezik vissza Éva. – Minden délelőttünk a kert gondozásáról szólt, amit szerettem nagyon, azóta is imádom a növényeket, termesztek zöldséget is, amennyire a hely engedi a teraszomon. A kedvenc elfoglaltságom persze nem a kertben való munkálkodás volt, hanem a Balatonban ugrálás. Érdekes módon a nagyszüleim nem szerettek bejönni velünk a vízbe, úgyhogy már ovis korunktól kezdve egyedül mehettünk fürödni, de hangsúlyozom, hogy ez a 80-as években volt, nem őrizték annyira a felnőttek a gyerekeket, mint most. Sekély vízben fürödtünk mindig a lépcsőhöz közel, így szemmel tudtak tartani a nagyszülők, és csak akkor jöttünk ki a pancsolásból, amikor a papa megjelent a lángosokkal vagy a kukoricákkal a kezében. Csodálatos emlékek ezek, szerencsés vagyok, hogy ilyen gyerekkorom lehetett.”
A cikk a Bayer Hungária Kft. megrendelésére készült.
Hirdetés
Anyaotthonba került a 17 éves anya, akinek a kisbabáját patkányok harapdálták össze
Liptai Claudia megmutatta lányát, Pankát gyönyörű szép esküvői ruhába bújva
Meghalt Azahriah menedzsere, Ferich Balázs
Megszólalt az ócsai polgármester Koltai Róbert kitiltásáról
Nőként kezdett új életet Németországban a megasztáros Szecsődi Kari
Csillagjegyek, akik remek hétvége elé néznek
Sztárok, akik a nagyszüleiket vitték a vörös szőnyegre
