Napvilágra került Lúdas Matyi szellemi öröksége… (X)

Mesélik, hogy mikor az idősödő Lúdas Mátyás ősi baromfivédő ereje hanyatlani kezdett, magához hívatta leszármazottait, egy rendkívül elszánt és indokolatlanul optimista magyar emberpárt, s rájuk bízta szigorúan baromfiipari vonatkozású szellemi örökségét. Most minden kedves Olvasónknak adunk egy darabot az örökségből, ingyen.

Lúdas Matyi megtévesztő neve ellenére az összes magyar baromfifajta nyelvét értette, és ismerte minden titkukat. Örököseitől is elvárta, hogy véssék eszünkbe őket a finom, fehérhúsú csirkéktől a tekintélyes pulykákon át az intelligens ludakig és vidám kacsákig. Az őshonos gyöngytyúkot se feledjék, aki szemérmes fajta, a domb mögött rejtőzött el, de a levesben a helye. Matyi végső ipari tanításait azzal az intéssel folytatta, hogy a magyar baromfinak magyar takarmányból (de legalábbis magyar takarmánykeverőben kevert takarmányból) kell táplálkoznia, elsősorban a szántóinkon megtermelt kukoricából, búzából, árpából, mert ezek hatnak kedvezően a hús ízére.

A kellemes íz adalékai lehetnek az illóolajban gazdag növények (ánizs, kömény, koriander) is, lehelte leszármazottai fülébe, enyhe ánizsillatot terjesztve maga körül.

Az örökösöknek szent esküvéssel kellett megfogadniuk, hogy a baromfifeldolgozás során a hús hőmérséklete nem emelkedik majd 4 °C fölé. S abból sem engedhettek, hogy a szigorú állatorvosi ellenőrzésnek jelen kell lennie a nevelés és feldolgozás folyamatának minden állomásánál.

A feldolgozásnál szigorúan felügyelt tisztaságot és frissességet új csomagolási technológiákkal kell megőrizni, ismételgették gyermekei Matyi végső akaratát. S a mesehős, aki ifjonti éveiben gyakran gabalyodott bele a folpacktekercsekbe, tudta, hogy a magyar termék frissessége a szállítással sem kerülhet veszélybe, hiszen mindig közelről, a szomszéd városból, vagy megyéből érkezik majd hozzánk.

Matyi szívében mélyen élt a remény, hogy az ellenőrzött magyar baromfi védelmében egyszer létrejön egy szervezet, amelyet talán Baromfi Termék Tanácsnak neveznek majd. “Magyar baromfi védjegy!”, mondogatta s már elhaló hangja ilyenkor újra ércesebben zengett. Ez az ábra szerepel majd minden baromfi csomagolásán, amelyet “hazánknak felcserei” ellenőriztek, s amelyet “atyánkfiai gonddal nevelgettek”, az ő tanácsainak szellemében.

Legszebb álmaiban már látta is a hálás magyar közösséget, amelyben minden egyes ember évente mintegy 35 kg-ot fogyaszt majd el belőle, hogy ízletes táplálékkal lakjék jól, és megőrizze ezt a fontos örökséget.

Azok legszerencsésebbikének pedig, akik december 8-ig egyszerű formában bebizonyítják, hogy készek háromszor visszaverni a nem védjegyes baromfi támadását, 1 millió adómentes magyar forintot küld mesei ősünk, hálával és szeretettel. Nyerj egymilliót!