Természetesen hiába tesz meg minden tőle telhetőt az orvos, ha a beteg valamiért nem követi az előírt gyógykezelést. A magyar felnőtt lakosságra jellemző attitűd, hogy önfejűen dönt a sorsáról, és abbahagyja a gyógyszeres kúrát, amikor már úgy érzi, állapota javult, vagy éppen kellemetlen mellékhatások lépnek fel. Ráadásul bizonyos gyógyszereknek a szedése nemcsak mellékhatásokkal járhat együtt, de addigi életvitelünk megváltoztatását is szükségessé teszi. Például mérsékelni kell a dohányzást, vagy súlycsökkentés miatt fogyókúrába kellene fogni, vagy csupán más étrendre kellene áttérni. Ezek a kihívások könnyen eltántorítanak minket a kezeléstől, és rendszerint csak akkor vesszük komolyan az előírt terápiát, amikor az egészségi állapotunkban, közérzetünkben a betegség előrehaladásával már komoly negatív változás áll be.
Rajtad múlik!
Mi lett hát az eredménye annak, hogy eltértünk a terápiától? Még nagyobb bajba kerültünk, és már súlyosabb beavatkozások szükségesek, azoknak még komolyabb következményeik, kellemetlen velejáróik lesznek, mint az eredeti kúrának. Józan ésszel ezt bárki fel tudja mérni, mégis jellemzően úgy gondolkodunk, hogy “én talán megúszom”. A rossz hír az, hogy nem: valószínűleg senki sem fogja megúszni a következményeket ilyen hozzáállással. Aki nem hiszi, ezt a statisztikát tartsa szem előtt: évente csak a szív- és érrendszeri problémákkal élők közül mintegy 17 millió páciens hal meg azért, mert rendszertelenül, nem az előírás szerint szedi a felírt gyógyszereket, vagy teljesen abbahagyja a kúrát. Inkább vegyük észre, és küzdjük le tehát azokat a tényezőket, amik eltántoríthatnak a terápia követésétől. De melyek ezek?
Félelmek
Egy jellemző ok, hogy félünk a gyógyszerektől. Ha gyógyszerekről hallunk, gyakran asszociálunk mesterséges vegyületekre, e miatt inkább elkerüljük a szedésüket. Annak ellenére van ez így, hogy tudjuk: a kifejlesztett gyógykészítmények klinikai vizsgálatok tucatjaiban bizonyították hatásosságukat és biztonságos alkalmazhatóságukat betegségek kezelésében vagy megelőzésében. Például magas vérnyomás elleni szert azért ír fel az orvos, hogy a páciensnél ne alakuljanak ki szív- és érrendszeri betegségek. A magas vérnyomás jó példa arra az élethelyzetre is, amikor az egészségi állapot fenntartása csak rendszeres gyógyszeres kezelés mellett lehetséges.
A félelmeink csak akkor oszlanak majd, ha minél inkább tájékozottak leszünk az elérhető gyógyszerekkel kapcsolatban. Érdemes tehát ugyanúgy utánanézni a gyógykészítményeknek és terápiáknak a használat előtt, mint ahogy kocsivásárlás előtt is átlapozunk néhány autós magazint, elolvassuk a legfrissebb teszteket és beszámolókat. Az internet világában ma már gyakorlatilag minden szükséges információhoz hozzájuthatunk, de azért ne hagyatkozzunk csak a netre: a megszerzett ismeretekről konzultájunk orvossal, gyógyszerésszel is.
Kellemetlen hatások
Ha úgy érezzük, túl zavaróak a mellékhatások, ha túl bonyolult és megterhelő a kívánatos életmódra átállni, akkor jó, ha megszólal a fejünkben a vészcsengő, mert valószínűleg közeledünk ahhoz a ponthoz, amikor önhatalmúlag abbahagyjuk a kezelést. A gyógyszerszedés megváltoztatása vagy abbahagyása helyett ilyenkor sokkal okosabb, ha felkeressük az orvosunkat, és felvállaljuk, hogy problémáink adódtak. Valószínűleg fog tudni megoldást javasolni, például másik, új fejlesztésű gyógyszer felírásával.
Számos olyan okos gyógyszer létezik, amely jóval kíméletesebb, hatékonyabb a hatásait tekintve. Hogy miért nem eleve ezzel a gyógyszerrel kezdték a kezelést? Azért, mert az új fejlesztésű okos gyógyszerek rendszerint drágábbak, így a hazai szabályozások miatt az orvos nem minden esetben kezdi a betegség kezelését ilyen készítményekkel.
De nem csak ebben segíthet a doktor: egy beszélgetéssel átlendítheti a beteget a nehéz periódusokon, tanácsot, útmutatást adhat arra, hogy milyen módszerekkel sikerülhet az életvitelét a megfelelő irányba terelni, és támogatást tud adni lelki értelemben is.
Figyelmetlenség
Gyakran előfordul az is, hogy valaki annyira nyugtalan az orvosnál, hogy képtelen megjegyezni, milyen kezelést írtak neki elő, vagy éppenséggel fél kérdéseket feltenni és ezzel “zaklatni” a fehér köpenyes, tiszteletreméltó doktor urat. Teljesen normális, ha valaki idegesebb egy kicsit a rendelőben – szinte mindenki így van ezzel. Nem kell ezt szégyellni, hanem ehelyett vegyünk elő papírt és ceruzát, és jó diák módjára jegyzeteljünk: még ha kicsit mulatságosnak is hat ez, sokkal jobb, mint ha tévedésből, félrehallás miatt nem megfelelően hajtanánk végre a kúrát, amivel gyógyulás helyett csak nagyobb bajt csinálnánk magunknak. A kérdések pedig egyáltalán nem zavaróak egy rendelőben, hanem nagyon is hasznosak mind az orvosnak, mind a betegnek. Az orvos egyébként pont azért van, hogy megállapítsa és elmagyarázza a betegnek, hogy mi a baja, és aztán megkeresse a legjobb gyógymódot .
Bizalmatlanság
Aki teljesen gyógyszerellenes, annak is tudnia kell két dolgot: egyfelől a gyógyászati készítményeket nem ellene, hanem érte fejlesztik óriási idő- és pénzráfordítással a kutatók, másrészt ő sem más, mint a többi ember, és ugyanúgy meggyógyíthatják a gyógyszerek, mint előtte már sok ezer sorstársát. Természetes és normális a gyanakvás azon dolgok iránt, amiket nem ismerünk, épp ezért a legjobb, amit megtehetünk magunkért, hogy megpróbálunk tájékozódni és a legtöbb információt begyűjteni az állapotunkról és a lehetséges gyógymódokról. Ezek hiányában nem lehet mérlegelni a gyógyszerszedés előnyeit és hátrányait, és nagy valószínűséggel csak magunknak ártunk, ha zsigerből elutasítjuk az orvos által javasolt terápiát.
Kételyek
Szintén jellegzetes “tünet”, hogy valaki elkezd kételkedni a doktor kezelési javaslataiban, és meginog a bizalma a kúrában. Ez is normális reakció, ha a gyógyulás nem a nagykönyvben megírt ütem szerint zajlik. Ilyen esetben nem az a jó megoldás, ha orvost váltunk, és sutba dobjuk a terápiát, hanem ha nyíltan megbeszéljük kételyeinket a doktorral, és csak a konzultáció után döntünk a következő lépésről. Könnyen megeshet, hogy valóban nem nekünk való az előírt kezelés, és az orvos ezt felismerve új gyógymódot javasol, de az is előfordulhat, hogy valóban másik orvost kell keresnünk. De mivel ők a szakértők, a saját gyógyulásunk érdekében inkább hagyatkozzunk az ő tanácsaikra.
