Rajztól a ruháig

Gáspár Adrienn munkája

A Múzeumok Éjszakáján voltunk hivatalosak a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Textil Tanszék végzős hallgatóinak diplomamunkáit felvonultató divatbemutatóra a Magyar Nemzeti Galériába. Örömmel láttuk, hogy óriási tömeg volt kíváncsi a frissen végzett fiatalok által megálmodott divatkreációkra – és nem csupán a rokonok, barátok.
A körülmények ugyan hagytak némi kívánnivalót maguk után: közel 40 fokos hőmérséklet, némi fejetlenség a bejáratnál és a színpad környékén, de a show sikeresen elterelte ezekről a figyelmünket. Az első benyomásunk azt volt, hogy a MOME tanárai hagyták, hogy végzőseik szabadon szárnyaljanak. Néha kár volt.

Felvállaljuk, hogy most provokatívak leszünk. Ahogy mondani szokták, szép az, ami érdek nélkül tetszik. Az ízlés nehezen szorítható koordináták közé, lehet, hogy ami nekünk nem tetszik, attól más beájul, de ettől még nagy vonalakban érzi az ember, hogy valami rendben van-e, vagy nincs. Egy diploma-divatbemutató éppen azért jelentős, mert itt felnagyítva láthatjuk meg, milyen irányba halad a szakma. 

Idemásoljuk a MOME felvételi tájékoztatóját: „A textiltervezés szakon (…) a képzés célja olyan textiltervezők képzése, akik általános műveltségük és kreativitásuk alapján alkalmasak szakmai területükön tervezési feladatok ellátására, a gazdasági és technológiai követelmények figyelembevételével. Tervezőként a textileskultúra színvonalának fejlesztésére és a hagyományok megőrzésére, minőségi megújítására törekszenek. ( …) Cél a sokoldalú, kreatív tervezői szemlélet kialakítása art-craft-design vonatkozásokban, megalapozva a hallgatók korszerű szakmai magatartását.”

Kiss Tibor munkája

Azért mentünk el erre az eseményre, mert egy olyan témáról van szó, amely mindenkit érint, napi szinten. A divat fontos. A ruházatunkkal kommunikálunk, hangsúlyozzuk egy csoporthoz való tartozásunkat, vagy éppen elkülönülni, kitűnni szeretnénk a tömegből. Nem kevés pénzt, időt és energiát áldozunk arra, hogy a külsőnk megfelelő legyen. Szeretjük a különleges holmikat, és elmondható, hogy ma már Magyarországon is van egy olyan réteg, amely igényli az egyedi, iparművészek által megálmodott holmikat. A friss végzősök alkotásai közül azonban alig láttunk ilyet. Érthetetlen – ugyanakkor elgondolkodtató.

Először az jut az ember eszébe, hogy megkérdezze: ezek a fiatalok – ismételjük: tisztelet a kivételnek – nem ismerik a nyugati divatmagazinokat, nem böngészik az internetet? Talán a magasművészet jegyében terveznek hordhatatlan ruhákat, párosítanak össze olyan színeket, hogy megfájdul a néző szeme, és választanak olyan anyagot, amelynek mintája már 1983-ban is legfeljebb a hétvégi telekre volt jó – függönynek? Ennek így mi értelme van? Mi lesz ezekkel a tervezőkkel? Mennyit fog érni a diplomájuk, a sokéves tanulás, munka? Ki fogja megvenni ezeket a ruhákat? Főleg egy olyan közegben, ahol egymást érik a kőkeményen reklámozott nemzetközi divatmárkák butikjai.

Az iparművésztől azt várjuk, hogy a tárgyi környezetünket szépítse, ez esetben olyan ruhákat alkosson, amelyek kifejezik személyiségünket, a legelőnyösebb formánkat mutatják, amelyekben jól érezzük magunkat (és ezért hajlandóak is vagyunk áldozni rájuk). Sajnos, elég volt a divatbemutató közönségét elnézni: a kifutó mellett a szakma befutott alakjai ültek, arcukon valami olyan kifejezéssel: „Na, ezektől sem kell megijednünk…” Pedig láthattuk három igen tehetséges fiatal tervező alkotásait is, akiket szeretnénk olvasóinknak bemutatni. Ők hárman kedvesek, lelkesek, de tudatosak is.

A tervezők ruháit megnézheted itt!»





Majzik Erzsébet (Zsóka) a Postscriptum – átíródó múlt címet adta kollekciójának, amelyet eredetileg nem kifutóra készített. Ezek a míves, leheletfinom darabok egy barokk kastély báltermében sejtelmesen megvilágítva mutatnának igazán úgy, ahogy Zsóka megálmodta őket.
A nemzetközi diákcsereprogram, az Erasmus-pályázat keretében fél évet töltött Berlinben, ahol a körülmények miatt rákényszerült arra, hogy a régi, jól bevált postai levelezés útján tartsa a kapcsolatot barátaival, szeretteivel. Nem gondolta volna akkor, hogy ennek majd milyen jelentősége lesz a diplomamunka elkészítésekor.
Zsókának lehetősége nyílt arra is, hogy egy tanulmányút alkalmával meglátogassa Andersen városát, Odensét. Ez tovább erősítette benne a múlt, konkrétabban a 18. század iránti érdeklődést, a romantika, az emberi kapcsolatok, az érzelmek fontosságát, ami mostani világunkból olyannyira hiányzik. Kézzel írt leveleire, illetve a múltbéli érzések, érzelmek újrafelfedezésére és a 18. századi, általa kutatott levelezések tartalmára utal témaválasztása. Szerette volna mai világunkba transzponálni, mai stílusban kifejezni, feléleszteni a hajdani értékeket.
Három hónapjába tellett, hogy selyem és szintetikus szál keverésével kikísérletezze és megkösse a ruhákhoz szükséges finom anyagokat, de megérte: nőiességet, kecsességet sugároznak kompozíciói. Nagyon foglalkoztatja a téma – ebből írta a szakdolgozatát is –, hogy vajon a 21. századi ember képes-e olyan értékeket hátrahagyni, amelyekért a jövő nemzedékei visszanyúlnak, ahogy most mi tesszük a régi idők értékeivel.





Kékes Réka igényes, határozott nő, amúgy kétgyermekes édesanya. Az Átlényegülés címet adta diplomamunkájának. Úgy érzi, Magyarországon még nincs tömeges kereslet a drága, luxusminőségű anyagokra, ezért a hazai lehetőségekhez szabta koncepcióját. Célja volt bemutatni, hogy egy hétköznapi, fekete anyag hogyan nemesedik ki, válik óarannyá, ahogyan mi, nők is a hétköznapi farmerviseletünket levetve átváltozunk elegáns, igényes nővé, ha alkalmunk adódik rá.
Réka számára is nagyon fontos a nőiesség hangsúlyozása. Szerinte a ruháknak valamilyen közlést kell sugározniuk, nem elég, ha valaki csak felölti őket, tartalommal is meg kell ezeket a kreációkat tölteni. Mi ehhez azt szeretnénk hozzátenni, hogy a dolog fordítva is működik: egy jó ruhától könnyű átlényegülni, és magabiztos, csábító nővé változni. Végeredményben valami ilyesmiről szól ez az egész, nem igaz?







Szabó Gergely volt az egyetlen a végzős csoportból, aki férfiruha-kollekciót készített – fényes sikerrel. Pedig szokatlan témát választott: Textilnyomás és hímzés kapcsolódása, illetve alkalmazása a férfiöltözékben. Évek óta nem készített senki teljes férfikollekciót diploma-munkaként. Gergőben manchesteri tanulmányai alatt erősödött meg a gondolat, hogy a férfiöltözék nem lehet másodlagos a női mögött. Diplomamunkája középpontjában a nyomott felületek álltak, de régóta foglalkoztatja a különleges, merész, újszerű felületek létrehozása, az úgynevezett anyagmanipulációk gyakorlati megvalósítása.
Új kifejezés a metroszexualitás, amely a férfiak dekoratívabb öltözködésére utal, kiegészítve azzal, hogy esetleg festik a hajukat, butikokban vásárolnak, és egyáltalán: igényesebbek a külsejükre. (A „metro” itt a metropolisz szóra utal, a metroszexualitás a nemek közti öltözködési szokások összemosódását jelenti.)
Gergő eleinte tartott a negatív kritikáktól, hogy túldíszítettnek és férfiatlannak tartják majd terveit, de a környezete bátorította. A férfi-szoknyaviselet volt a szakdolgozata témája, így készített egy skót szoknyát, amelynek szabása, berakása, anyaga is eltér a hagyományostól. Másik szoknyája egy, a nadrághoz cipzárral hozzáerősített „előlap”, amelyet nyomással díszített. A kollekciót lendületes, fiatal, amatőr modellek (amúgy táncosok) mutatták be látványos koreográfiával. www.szabogergely.hu

Mindhárom fiatal tele van tervekkel: Zsóka úgy érzi, szét kell néznie a világban, keresni a lehetőségeket, hogy a ruháin keresztül megmutathassa az érzéseit, véleményét. De bármerre vigye is a sorsa, nem fogja elfelejteni a gyökereit. Réka és Gergő már dolgoztak együtt, és amennyiben adódik rá lehetőségük, a jövőben is szeretnék ezt folytatni. Réka úgy látja, minél többen alkotnak egy csoportot, minél többen fognak össze, annál sikeresebbek, ismertebbek és sokoldalúbbak lehetnek. Gergő jelenleg is nagy munkában van: Frenák Pál kortárs tánctársulatának tervez jelmezeket – bemutató augusztus 8-án a Szigeten!

Olvasónk figyelmébe szeretnénk ajánlani Zanin Éva divatkritikus írását a diploma-divatbemutatóról, amelyet elolvashat itt! A végzősök munkáiból rendezett kiállítást június 26-tól 30-ig tekinthetik meg a Ponton Galériában.