| Próbafülke-neurózis
A forgalmas bevásárlóközpontokban és butikokban gyakori jelenet, ahogy a nők sorban állnak a próbafülke előtt, hogy felpróbálhassák a kiszemelt ruhadarabokat. Hosszasan várakoznak a sorukra, majd végül rendezetlen, koszos helyiségben kell öltözködniük. |
1. Sorban állás
Ha eléggé el nem ítélhető módon munkaidő után, netalán hétvégén van csak időnk vásárolni, garantáltan nem ússzuk meg, hogy rogyásig felpakolva, sorstársainkkal együtt kígyózó sorokban ácsorogva kelljen várakoznunk szabad fülkére. Az üzlethelyiségek bérleti díja borsos, az értékes négyzetmétereket az illetékesek előszeretettel spórolják meg a próbafülkéken – és ezen keresztül a vásárlók idején és türelmén.
2. Potenciális tolvajnak néznek
Az eladó kiveszi a kezünkből a ruhákat, átszámolja, a táskánkat a szenzorhoz érintjük, köszi, számot kapunk, mehetünk… Szokványos eljárás, melyet valahogy mégsem tudunk igazából megszokni. A legkevésbé sem kellemes ugyanis, ha az üzlet, ahol a pénzünket szándékozunk költeni, hivatalból azt feltételezi rólunk, hogy lopni jöttünk.
3. Szűkös a hely
Az erre szánt alapterület szűkében nem csupán a próbafülkék száma, de mérete is igencsak korlátozott. A kényelmes mozgásban hátráltatva, klausztrofóbiás tünetekkel küzdve, esetleg a fülkéből való kizuhanástól tartva vagyunk kénytelenek próbálgatni. Vagy így, vagy sehogy.
4. Belátni
Ha függöny van, az általában túl keskeny ahhoz, hogy ütközésig be tudjuk húzni, de az ajtó sem feltétlenül üdvös megoldás, ha a szélein éppenséggel ujjnyi rés figyel. Nem beszélve a vadnyugati kocsmabejáratokat idéző ajtókról, melyek csak nyaktól térdig takarnak. Már amennyire.
5. Krónikus fogashiány
A fogasok igazán nem foglalnak sok helyet, mégis valamilyen érthetetlen oknál fogva spórolnak velük. Pedig a ruháinkat, a táskánkat, valamint a felpróbálni kívánt holmikat is el kell helyeznünk valahol… Ha más nem, a válaszfal tetején, a függöny csövén vagy jobb ötlet híján a földön.
 |
| 11 ruhás sunyítás, amit már elkövettünk |
6. Kosz
Porcicák, ujjlenyomatok és egyéb gyanús ragacsok a tükrön, összerugdosott falak, esetleg az előttünk ott járt „hölgyek” által eldobált szemét – kifejezetten ritkaságszámba megy, ha a felsoroltak közül egyikkel sem találkozunk a próbafülkében.
7. Vagy túl hűvös, vagy túl forró
A fülkében vagy a didergés fog el, vagy a trópusi forróság – és a kapcsolódó állott izzadságbűz – teszi próbára tűrőképességünket. A ruhapróbához optimális hőmérsékletet meglehetősen nehéz kifogni.
8. Trükkös tükrök, cseles fények
A cselesen elhelyezett, irritálóan éles, vagy éppen ellenkezőleg, síri fényű világítótestek és a torz tükrök sok minden „érdekeset” mutatnak, épp csak azt nem, amit leginkább látni szeretnénk: hogy valójában hogy is nézünk ki abban a cuccban, amit magunkra húztunk. Azt majd legfeljebb otthon látjuk meg.
9. Vetkőzés
Vetkőzni kell, nincs mese, a ruhapróba másképp sajnos nem megy. Nincs az a vékonyító-magasító tükör vagy rafinált világítás, ami ilyenkor megóvna bennünket a saját testünkkel kapcsolatos komplexusainktól, legyek azok bár képzeltek, túlzóak, vagy éppenséggel abszolút mértékben reálisak.
10. Eladói magatartásformák
Leginkább a butikok jellemző figurája a fülke előtt toporgó, túlbuzgó eladó, aki már a fülkébe lépést követő tizedik másodpercben arról érdeklődik, hogy milyen lett a kiszemelt darab, majd egy váratlan pillanatban elrántja a függönyt és bármilyen borzasztóan is fest rajtunk az adott holmi, eszelősöket megszégyenítő elszántsággal igyekszik elhitetni velünk, hogy az embernek nem állt még ennyire klasszul. A másik véglet, amikor az eladó konkrétan úgy viselkedik, mintha mi ott sem lennénk. Esetleg ő maga nincs ott, amikor a fülke függönyét sikkesen magunkra tekerve nyújtózkodunk kifelé, hogy segítséget kérjünk tőle.
11. Akaratlanul végighallgatott beszélgetések
Egyáltalán nem vagyunk kíváncsiak a szomszéd fülkében próbáló vadidegen nő által folytatott telefonbeszélgetésre, vagy épp a közte és a kísérője között lezajló diskurzusra, mégis akaratlanul is végig kell hallgatnunk azt. Még ütősebb, ha mindehhez agresszív diszkózenét kapunk aláfestésül, amit persze delikvenseink a fájdalomküszöb feletti zajszintet ostromolva igyekeznek túlkiabálni.
