Ennek a furcsa új trendnek a kezdete a szakemberek szerint Alexander McQueen 2010-es őszi–téli kollekciójára vezethető vissza, mely darabjainak eladási árai a tervező öngyilkossága után azonnal megsokszorozódtak. (Persze ez sem véletlen, McQueen utolsó darabjai döbbenetesen szépek és különlegesek voltak.)
A következő tervező, aki online annyiért árul egy ruhát, hogy az összegből simán egy autót is lehetne venni, Sarah Burton lett, McQueen utódja, nyilván részben azért is, mert ő tervezte Kate Middleton esküvői ruháját.
Most már a milliós ready to wear ruhák klubjának tagja lett a Balmain is, akik kicsit cinikus módon úgy magyarázzák a dolgot, hogy ők egyrészt beleviszik a konfekcióruháikba a couture különlegességét, másrészt úgy látják, hogy minél drágább egy ruha, annál nagyobb rá a kereslet.
A legfontosabb ok azonban az lehet, hogy a nagyvárosok valóban fizetőképes klienseinek az utóbbi évtizedben az internetes vásárlás megjelenésével fontos szempont lett az idő. Nem akarnak hónapokat várni egy ruhára, hanem elvárják, hogy ha csütörtökön elhatározzák, hogy a hétvégén mulatnak, akkor szombatra legyen egy lélegzetelállító ruhájuk.
Ti megvennétek valamit csupán azért, mert drága?
