Az a bizonyos kis fekete
Bár számos forrás Audrey Hepburn az Álom luxuskivitelben című filmben viselt Givenchy ruhájából eredezteti a fekete ruhák népszerűségét, azért mi tudjuk, hogy régebben kezdődött ez. Persze, Audrey cuki volt, és a mozinak köszönhetően valóban nők millióira hatott, de a kis fekete ruha, amelyet angolul little black dressként ismernek és LBD-nek rövidítenek, valójában Coco Chanel ötlete volt, mint annyi más dolog, amit nap mint nap viselünk.
A kis fekete különlegessége egyszerűségében rejlik, ami Chanel korában, az 1920-as években forradalmi gondolatnak számított. A közvéleményt elsőre felháborította a dísztelen, így nőietlennek gondolt ruha, amelyet bárki megengedhet magának, és kiegészítőkkel a saját ízlése szerint alakíthat. Mostanra pedig kevés szexibb dolgot tudunk elképzelni, mint egy jól szabott fekete ruhát, ugye? A képünkön viselt változat kicsit lányosabb, a bő szoknyának köszönhetően, de szerintünk a bőrdzsekivel sikerült lazábbra vennünk.
Keresztbe-kasul
Az átkötős ruha pont olyasminek tűnhet, ami bárkinek eszébe juthatna, mégis várni kellett rá a hetvenes évekig, míg Diane von Fürstenberg végre igazán népszerűvé tette. Bár a rugalmas anyagot használó, elől keresztezett szabásvonal korábban is feltűnt már a divat színpadán, igazán a mondott hölgy, akit szerényen DVF-ként emleget a szakma, mintás modelljei hódították meg a célcsoportot.
Az átkötős ruhában az a zseniális, hogy tényleg mindenkinek jól áll. Nem számít, hogy 34-es vagy 48-as a méreted, kicsi vagy nagy a melled, a megfelelő darab előnyös lesz. Két dologra kell figyelni: a hosszra és a motívumra. Az apróbb minták nyilván a nagyobb méretek számára jelentenek optikailag kellemes hatást, míg a vékonykák nyugodtan hordhatnak csíkokat, hatalmas virágokat – ami belefér! Egy bizonyos mellbőség felett persze okvetlenül szükséges alá trikót venni, különben a dekoltázs túlságosan elmerészkedik, de sose legyen nagyobb bajunk, igaz?
Átkötős ruhát gyakorlatilag mindenki hord, na jó, Erzsébet királynő nem, de Michelle Obama például gyakran. Munkahelyre is tökéletes, kardigánnal, zakóval, kiegészítőkkel jól alakítható. A jól eltalált átkötős a legminimalistább ruhatárnak is hálás darabja.
A hegyes
Amennyire praktikus a kis fekete és az átkötős, pont annyira kényelmetlen, fájdalmas, ám gyönyörű megoldás a tűsarkú cipő. Nyilván nem véletlen, hogy a divat története során már több próbálkozás is történt egészen vékony sarkak bevezetésével kapcsolatban, de korábban Roger Vivier és társai elbuktak. 1974-ig kellett várni, mikor is a szerintünk a nőket annyira nem kedvelő Manolo Blahnik bemutatta a valóban tűkeskenységű sarkakat.
Maga a Blahnik-szakértőnek számító Szex és New York-ikon, Sarah Jessica Parker is bevallotta, hogy a tűsarkak majdnem tönkretették a lábát – tartósan nem embernek való viselet. De azt is belátjuk, hogy bizony csodásan néz ki, és néha a szépségért hajlandóak vagyunk kicsit szenvedni. Lehetőleg nem többet egy-két óránál. Mondjuk ebben az egyébként látványos rózsaszín darabban még annyit sem bírnánk ki, sajnos a tűsarkú cipőknél minden eddiginél fontosabb a megfelelő szerkezet. Ha vásárlásra vetemednénk, mászkáljunk a cipőben minél többet még a boltban, hogy kiderüljön, mennyire hordható.
A legfranciásabb
Ha van valami, ami egyetlen ruhadarabba sűríti a francia sikket, akkor az szerintünk a csíkos top. Persze nem akármilyen csíkos felsőről beszélünk, bár az összes létezését erősen támogatjuk, ez az a ruhadarab, amiből nem lehet túl sok senki szekrényében. A breton póló nem meglepő módon egy francia tengerparti tartományból, Bretagne-ból származik és a matrózok egyenruhája volt. Eredetileg 21 csíkkal: Napoleon minden győzelméről megemlékeztek eggyel.
A világ egyik legjobban hordható felsőjét természetesen szintén Coco Chanelnek köszönhetjük, az 1917-es kollekciójában mutatta be. Ugye senki nem csodálkozik, ha azt mondjuk, a franciáknál számos cég foglalkozik szinte kizárólag hagyományos breton pólók gyártásával, és láthatóan remekül megélnek belőle. Az összeállításunkban bemutatott darab is egy ilyen vállalkozástól származik, bár a csíkokat nem számoltuk még meg, bevalljuk.
Az angol
A végére hagytuk a talán mindenki által legkönnyebben felismerhető modellt, a trencset. Thomas Burberry 1856-ban (!) mutatta be gabardinnak nevezett vízhatlan anyagát, majd a brit háborús iroda kérésére 1914-ben alkotta meg belőle a trench kabátot. Az anyag és a fazon annyira népszerűvé vált, hogy magyarul egy darabig például börberinek hívták az ilyen jellegű kabátokat.
Tegyük hozzá, hogy minden praktikussága ellenére a cégnek komoly szüksége volt rá a kétezres években, hogy Christopher Bailey és a háttérben dolgozó kollégái újraértelmezzék a márkát, és ezzel ismét világhírűvé tegyék a Burberry trenchet. Persze másolatban is remekül működik, de a vízállóság nem feltétlenül garantált. Képünkön egy másik híres brit cég, az Aquascutum változatát mutatjuk be, nem olcsóbb, viszont ugyanolyan jól működő, mint az igazi eredeti.