1. Senki sem tudja pontosan, mióta kötnek az emberek
A feltételezések szerint a kötés régebbi, mint a horgolás, de fiatalabb, mint a szövés. Az archeológusok nehezen tudják belőni a pontos idejét, hogy mikor tűnt fel az első kötés a világban, mert sajnos a kötött holmik egy idő után megadják magukat az enyészetnek. Az ásatások során előkerült kihegyezett botok akár kötőtűként is funkcionálhattak, de ezt nem sikerült eddig bizonyítani. Ami biztos, hogy az angol “knitting” szó a 14. századig ismeretlen volt, és hogy az első kötést a Közel-Keletről származtatják.
2. Egy technika, ami nagyon hasonló, de régebbi, mint a kötés
A dánul csak nålebindingnek becézett technika – magyarul annyit jelent, hogy egy tűvel összekötés – csak egy tűt használ, hogy a képen látható ruhadarabot például összehozza. Szinte megkülönbözhetetlen a kötéstől. Olyan, mintha a horgolás és kötés hibridje lenne, amiben az elkészült darabokat összevarrják a kész formává.
3. A kötés egykor a férfiak hobbija volt
Milyen érdekes, hogy mekkorát változik a társadalom, nem is olyan sok idő alatt. 1527-ben csak férfiak gyakorolhatták a kötés tudományát, az első párizsi kötőszövetségből a nőket konkrétan ki is tiltották. Manapság vajon mit gondolna életünk párja, ha két kötőtűt nyomnánk a kezébe?
4. A kötőgépet 1589-ben találták fel
Méghozzá egy angol lelkész, William Lee találta fel I. Erzsébet királynő uralkodása alatt, a kötőgéppel megváltoztatva az anyagok és ruhák világát. A ruhagyártás gépesítése ezzel kezdődött, a kétkezi kötők nagy bánatára. Ettől fogva a kötés már nem szükségszerű, hanem szórakoztató tevékenységgé vált.
5. Háborúk idején állampolgári kötelesség volt a kötés
Azoknak a nőknek, akiknek a férje csatába ment, sok országban az volt a feladatuk, hogy a háború hátterében dolgozzanak. Gyakran ők készítették a lőfegyvereket, szerelték a repülőgépeket, vagy gondozták az állatokat, ám ezen kívül kötelező volt kötniük is. Zoknikat, sapkákat, sálakat kellett készíteniük azoknak a katonáknak, akik a világ hidegebb tájain voltak kénytelenek szolgálni.
6. A kötés egészséges
Nem győzzük eleget mondani, amit már számtalan tanulmány alátámasztott: a kötés lejjebb viszi a vérnyomást, normalizálja a pulzust és számtalan jótékony hatása van mentálisan. Relaxációs hatása tagadhatatlan, az egész testet ellazítja, ezzel pedig a betegségek megelőzésében nagy szerepe lehet.
7. A kötés első 400 évében nem gyapjúból készült a legnépszerűbb fonal
A korai kötéseknél azt találták, hogy a gyapjút igen ritkán használták a fonalak alapanyagaként. Ez leginkább annak köszönhető, hogy gyapjúhoz nehezen, míg gyapothoz és selyemhez annál könnyebben lehetett hozzájutni. 400 év kellett ahhoz, hogy végül a gyapjúfonalak átvegyék az uralmat, és már kifejezetten azért tartsanak birkákat, hogy minél jobb minőségű gyapjút kapjanak tőlük. Mint például a merinógyapjúból készült fonal, ami ma is a legjobbak egyike. A 21. században aztán újabb népszerű alapanyagok gyűrűztek be a kötők világába, most már bambuszból vagy lenből készült fonalat is kaphatunk. Személy szerint pont a bambuszfonal az egyik kedvencem.
8. Az első kötésmintakönyv a 17. századból való
1611-ben jelent meg Johann Siebmacher tollából. Ez a könyv 126 oldalnyi kötésmintát tartalmaz a legegyszerűbbektől a bonyolult, gobelinszerű mintákig. Aranybánya lenne még ma is a kötés szerelmeseinek.
9. Az első kötőtűk elefántcsontból, halcsontból és teknőspáncélból készültek
A korai kötőtűket úgy tervezték, hogy elég erősek legyenek és megkönnyítsék a kötést. Ma talán furcsának találjuk a tűkhöz használt alapanyagokat, hiszen már számtalan anyagból készülnek a kötőtűk, a műanyagtól kezdve az alumíniumon át a bambuszig van már mindenféle és fajta.
10. A görög istenek és istennők is szőttek és fontak
A kötés előfutárai, a fonás és a szövés már a görög mitológiában is feltűntek. Az egyik legismertebb történet a halandó nő, Arakhné mítosza, aki rendkívül tehetséges volt a szövő- és hímzőmesterségben. A tehetségét látva gyakran mondták neki, hogy a mesterséget biztosan Athénétől tanulta, mert csak így lehet, hogy ilyen tökéletes munkák kerülnek ki a kezei közül.
Arakhné felbátorodott ezen, és kihívta Athénét egy versenyre. Végül Athéné darabokra törte Arakhné szövőszékét, ő pedig felakasztotta magát szégyenében. Athéné megkönyörült rajta, és visszaadta életét, de nem ember alakjában, hanem ő és utódai pókként élhettek tovább, így gyakorolva a szövés tudományát az idők végezetéig. Az ő nevéből alakult ki aztán a sokunk által jól ismert pókoktól való félelem, az arachnophobia.
