A programokat a divat iránt érdeklődőkön és a bámészkodó turistákon kívül senki nem látogatja. Tele a város az esemény reklámjaival, persze ezeket is csak azok veszik észre, akik kifejezetten keresik azt. A Times Square forgatagában senki nem egy papírplakátra fog felfigyelni, a tősgyökeres New York-iak ingerküszöbe pedig valószínűleg már olyan magas, hogy legtöbbjüknek fel sem tűnik, hogy ez a hét valamiért különleges lenne. A legtöbb helyi leginkább közömbösen veszi tudomásul, hogy divathét van, ami annyit jelent, hogy egy héten keresztül megnő a street style fotósok létszáma a városban.
Ezzel szemben az utcai divatért rajongó bloggerek és bloggerinák, valamint a magamutogató divatáldozatok megőrülnek mindenért, ami őket a forgatag részesévé teszi, kapkodnak a bemutatók előtt osztogatott Alaia illatmintákért, az aznapi Women’s Wear Daily ingyenes példányaiért, és boldogan pózolnak órákon keresztül akár egymásnak is.
Jegyük nincs, névjegykártyájuk van
Egy bemutató nagyjából negyedórás, a valóban a divatiparban dolgozók alig néhány perccel a kezdés előtt megérkeznek, általában az egész napi rohangáláshoz alkalmas kényelmes, ám stílusos viseletben, néhányan megengednek egy mosolyt a fotósok hadának, majd csendben távoznak. Ezzel szemben a reménybeli street style sztárok már egy órával a show nyitása előtt a helyszínen köröznek, és izgatottan várják, hogy minél többen megállítsák őket egy fotóra.
Ők általában igazi divatáldozatok. A kifejezést Oscar de la Renta alkotta meg az olyan nők leírására, akik a stílusosságot lecserélték a trendekre, és bármit viselnének, amit egy híres divatmárka logójával láttak el. Ezek a divatáldozatok könnyen felismerhetők, hiszen gyakran viselik az adott show tervezőjének kreációit, ezzel is beljebb érezve magukat az ajtón, ugyanis a legtöbb esetben nincs jegyük a bemutatókra. Mindössze annyi a programjuk, hogy a nagyobb érdeklődésre számot tevő show-k előtt néhány órát pózolnak, majd hazamennek és arra várnak, hogy a nevüket viszontláthassák egy utcai divatblogon, és öt percre sztárnak érezhessék magukat. Éppen ezért névjegykártyával érkeznek, és ezeket boldogan osztogatják a fotósoknak és tulajdonképpen bárkinek, aki szóba elegyedik velük, hogy aztán névvel tudjanak megjelenni a különböző street style oldalakon.
Persze van, akinek sikerült befutni így, gondoljunk csak az olyan street style sztárokra, mint Chiara Ferragni vagy Karla Deras, akiknek elég komoly megélhetést sikerült kovácsolniuk a divatblogukból. Az utcai sztárok piaca azonban mára annyira telített, hogy nehéz feltűnni pusztán egy jól megválasztott öltözékkel. Így fordulhatott elő az alábbi beszélgetés is a Calvin Klein-bemutató után: “Téged hányan fotóztak le?” “Már másfél órája itt vagyok, de még senki… Azt hiszem, feladom és hazamegyek.”
