Az Amerikai Közegészségügyi Hivatal 2015-ös jelentése szerint minden ötödik felnőtt amerikai állampolgár valamilyen szintű fogyatékossággal él. Nálunk ennél jobb a helyzet, de így is magas a szám: a 2011-es népszámlálási adatok alapján 490 578 honfitársunk él valamilyen jellegű fogyatékossággal, ami az összlakosság 4,9%-a.
Mégis, az a mód, ahogyan a divatszakma eddig közeledett a téma felé, meglehetősen felszínes volt. Nem új tendencia a divatiparban, hogy a vékony egyenlánykák helyett változatos alkatú vagy korú modelleket kérnek fel divatbemutatókra vagy kampányfotózásra. Ebbe a körbe pár éve már a fogyatékkal élők is beletartoznak: 2014-ben Danielle Sheypuk személyében tűnt fel először kerekesszékes modell a New York-i divathét kifutóján, s ezt azóta több más figyelemfelkeltő megmozdulás is követte.
Danielle Sheypuk a New York-i divathéten
Ilyen volt a The Raw Beauty Project, amiben különböző fogyatékossággal élő nőket fotóztak le igazán gyönyörű beállításokban, de az izomsorvadással küzdő Jillian Mercado modell karrierje is ide sorolható, akit legutóbb például Beyoncé kért fel új kollekciójának fotózásához.
Jillian Mercado
Pár divatfotó nem oldja meg
Mindennek az erejét és fontosságát nem szabad lebecsülni, hiszen bármelyik mozgásában korlátozott divatmodell példaképe lehet sorstársainak. Pár divatfotó azonban nem oldja meg a problémáikat. Igaz, a divatmárkák már sokszor, sokféleképpen kiálltak a különböző betegségekkel küzdő vagy fogyatékossággal élő csoportok mellett, mégis ritka kivételnek számít, ha a kollekciók tervezésénél is gondolnak a keblükre ölelt emberekre.
Egy átlagos nadrág vagy póló önálló felvétele az egészséges felnőtt számára a napi rutin része. Mindez azonban valamilyen mozgásszervi betegség esetén már komoly nehézségekbe ütközhet a szabványfazonok, a varrási módszerek, vagy épp az anyaghasználat miatt. És bár globális szinten évi 40 milliárd dollárra taksálják a fogyatékossággal élők ruházati cikkek iránti keresletét, egyetlen nagy divatmárka sem rendelkezik számukra állandó kollekcióval.
Sikertörténetek
Sikertörténetek azért vannak, de jellemzően inkább a start upok világában. Egy amerikai édesanya, Lauren Terry autista fia öltözködési problémáit akarta megoldani, végül teljes ruhakollekciót tervezett az autista gyerekek és felnőttek speciális öltözködési igényeinek megfelelően.
Ruhakollekció autistáknak
A MagnaReady divatcég, amit egy amerikai háziasszony, Maura Horton alapított, olyan ingek készítésére szakosodott, amelyeknél a gombokat apró mágnesek helyettesítik. Férje ugyanis a Parkinson-kór súlyosbodásával egyre nehezebben tudta begombolni az ingét, ez pedig érthető módon rombolta emberi méltóságába, önállóságába vetett hitét.
Maura Horton
Az ötletet az asszonynak nem más adta, mint a kinyitható mobiltokokba rejtett pici mágneslapocskák. Mára már több modellt gyártanak, férfiak és nők számára egyaránt – amelyek egyike sem marad el a “hagyományos” típusoktól sem minőségben, sem a divatosság terén.
Ehhez hasonló, megoldásközpontú divattervezési sikertörténet a New York-i Parsons Design Iskola egyik hallgatójának díjnyertes vizsgamunkája is. Lucy Jones a múlt évben egy ruhakollekciót dolgozott ki a kerekesszékhez kötött emberek számára, odafigyelve rá, hogy azok szabása az ülő testhelyzethez alkalmazkodjon.
Lucy Jones kollekciója
Hosszabb nadrághosszal, speciális kialakítással a térdhajlatnál, magasabb derékrésszel készültek a vizsgamunkának szánt nadrágok. Az ingek szabásmintáját is aprólékos gonddal tervezte meg, ügyelve rá például, hogy a vállrész szabása ne csússzon le csúnyán a felkarra, aminek viszont jusson megfelelő bőség, hiszen a kerekesszékkel közlekedők válla, felkarja jóval erősebb, izmosabb a szék hajtása miatti folyamatos erőkifejtéstől.
Speciális igények
Speciális igényeik azonban nemcsak a mozgásukban korlátozott embereknek vannak az öltözködés terén. A rákos betegséggel küzdők számára például egy jól kialakított, szépen elkészített kendő is önbizalmat adhat, ilyeneket készít például egy hazai tervező, Brjeska Dóra is.
Brjeska Dóra
Sokan vannak közöttük ugyanakkor, akiknek a kemoterápiás kezelés során hosszabb-rövidebb időre tartós centrális vagy perifériásan bevezetett centrális katétert (PICC) kell beültetni. Egy ilyen katéter sterilitásának megőrzése, az általa otthon is megoldható kezelések elvégzése önmagában nagy kihívást jelentenek mind testileg, mind lelkileg. Amikor pedig az embernek amúgy is 180 fokos fordulatot vesz az élete, miért legyen még az is nagy elvárás, hogy öltözéke kényelmes, ne adj’ isten divatos legyen? Olyan, amiben magabiztosnak, szépnek, teljes értékű nőnek vagy férfinak érezheti magát?
PICC-takaró
Ezekre a kérdésekre az MIT-nél (Massachusettsi Műszaki Egyetem) is keresik a választ. Az egyetem harmadik éve hirdeti meg Open Style Lab programját, aminek célja, hogy a dizájn, a mérnöki tudományok és a foglalkozásterápia területéről érkező hallgatókból álló csoportok egy-egy fogyatékossággal összefüggő, öltözködéssel kapcsolatos problémára dolgozzanak ki megoldásokat. A PICC eltakarására, kezelésére alkalmas, divatos felsők tervezése már 2014-ben esettanulmányként szerepelt. A megfelelő helyeken cipzárakkal, zsebekkel ellátott pólók és ingek, felkarra helyezhető takaró ruhapántok egyre több helyen, egyre változatosabb színekben érhetőek el. Szerencsésen távolodnak a “gyógyászati segédeszköz” jellegtől, de még mindig inkább igényesen elkészített basic termékek benyomását keltik. Galléros pólók, egyszínű felsők, színes-mintás karvédők, amelyek tökéletesen teszik a dolgukat.
