Ha azt halljuk, hogy a Zara már megint lenyúlt egy ruhatervet a Balmaintől, csak könnyedén legyintünk. Sőt, még örülünk is neki, hiszen hogyan tudnánk divatosan öltözködni, ha a kifutói ruháknak nem lennének pénztárcabarát alternatívái? Amikor azonban kezdő vagy csak szűk körben ismert designerek munkáiról van szó, egy emberként hördülünk fel. Pedig a két dolog ugyanaz. Lopás, szebb fogalmazásban másolás. De vajon mikor válik a luxusmárkákat meglopó Robin Hoodból enyveskezű pénzsóvár alak?
Ami megtörtént, megtörtént
A feltörekvő márkák ötleteinek koppintása gyakoribb, mint gondolnánk. A legutóbb például az ASOS keveredett botrányba, miután kiderült, hogy az egyik, saját neve alatt forgalmazott fehérnemű a megszólalásig hasonlít egy melbourne-i márkáéhoz. A Hopeless Lingerie a közösségi média felületeken osztotta meg felháborodva a fotót a fehérneműszettről és az ASOS által értékesített klónról.
Balra a hopeless Lingerie dizájnja, jobbra az ASOS koppintása
Az ASOS úgy nyilatkozott, amint tudomást szereztek az ügyről, azonnal továbbították azt jogi osztályuknak. Ez azonban nem jelent sokat egy kevésbé ismert márkának, hiszen az eset már megtörtént, ráadásul jogi úton sincs sok esély rá, hogy győztesként keveredne ki egy bírósági eljárásból.
A közellenség
A független designerek körében a legnagyobb közellenség mégsem az ASOS, sokkal inkább a Zara, alig pár hete, hogy a legutóbbi stiklije napvilágot látott. Történt ugyanis, hogy a divatóriás egy az egyben lemásolta néhány feltörekvő designer kitűzőjét és a nyári kollekció részeként piacra dobta.
Tuesday Bassen munkái balra, jobbra a Zara másolatai
Tuesday Bassen egyike az érintett több mint 20 művésznek, nem hagyta annyiban, és jogi útra terelte a dolgot. Ügyvédet fogadott, aki hivatalosan is megkereste az Inditexet, amitől válaszul azonban ezt kapta: “Többek között az alábbi okokból utasítjuk el állítását: ügyfele állítólagos terveiről a megkülönböztethetőség hiánya miatt nehéz megállapítani, hogy azokat bárki is a világ valamely pontján Tuesday Bassen munkájaként azonosítaná be.”
Peren kívül
Igaz, hogy a Zara fejlesztette tökélyre az intézményesített copypaste divattervezést, de ne feledjük, a világ jelenlegi leggazdagabb embere, Amancio Ortega divatbirodalmán kívül más márkák is hasonló módszerekkel dolgoznak.
A Forever21 például már bérletet válthat a bíróságra, fennállása óta ugyanis tucatnyi esetben vádolták meg különböző márkák a ruhaterveik lemásolásával. A legtöbb esetben azonban az ilyen ügyek azzal végződnek, hogy a fast fashion márkák peren kívül megegyeznek a tervezővel, akit valamekkora összeggel kártalanítanak. Egy olyan márkának azonban, aminek több száz üzlete van szerte a világban, és dollármilliárdos forgalmat bonyolít le hetente, az ilyen büntipénzek a betervezett költségek között szerepelnek, és messze nem rengetik meg működésük alapjait. Sőt, összességében még így is nyernek az üzleten.
Többek között Sam Larson portlandi művész dizájnját is lenyúlta a Forever21
Üzleti modelljük gyakorlatilag azon alapul, hogy olyan részleteket, formákat, terveket másolnak le, amelyekre a szerzői jog védelme nem terjed ki. Ez pedig meglehetősen széles skálán mozog, tekintve, hogy szinte csak a logók és márkajelzések esnek a legtöbb országban jogi szabályozás alá. A Zarához hasonló márkák pedig nem logókat lopnak, sokkal inkább a formákat, az összképet másolják le, és dobják piacra saját név alatt.
A kitűzők körül botrányban érintett tervező, a New-York-i Adam Kurtz a shoparttheft.com oldalon összegyűjtve mutatja be a tucatnyi eredeti és lemásolt designt, hogy ezzel is felhívja a figyelmet a szerintük jogtalan másolásra. Véleményük szerint ugyanis ez esetben messze nem arról van szó, hogy a ZARA ötletforrásként tekintett volna a munkájukra, hanem egyszerűen fogta és lemásolta a neki tetsző darabokat.
Mit tehetnek?
De vajon mit tehetnek az olyan kisvállalkozások, akik az Etsyn, közösségi médiafelületeken vagy jó esetben saját honlapjukon árulják portékáikat? Bevételeik eltörpülnek bármelyik divatcégével szemben, így kizárt, hogy finanszírozni tudnának egy bírósági eljárást, ha egyáltalán egy jó ügyvédre telne nekik. Tuesday Bassen, akinek a kitűzőit lemásolták, mégis szent háborút indít. Célja, hogy precedenst teremtsem az üggyel, kérdés azonban, miből fog egy akár évekig elhúzódó bírósági tárgyalást finanszírozni. Igaz, hogy a média érdeklődését már sikerült felkeltenie, számtalan hírportál és divatmagazin számolt már be a szomorú esetről. Egy ilyen hír azonban csak rövid ideig újdonság, és talán némi pluszforgalmat is generál számára, virtuális csatát nyerhet, de a háborút sanszosabb, hogy elveszti.
Tuesday Bassen
A helyzet tehát felettébb igazságtalannak tűnik, de a jelen jogi környezetet nézve egy-egy ruha vagy kiegészítő lemásolása olyan rizikófaktor, amivel ha tetszik, ha nem, számolni kell, ha valaki divattervezésre adja a fejét. Ettől még nem lesz korrekt húzás, amit az ASOS vagy a ZARA csinál, de ha távolabbról nézzük a képet, láthatjuk, hogy a másolás művészete a teljes divatipart keresztül-kasul átszövi. Másolnak egymástól a divatházak, a divatházaktól a fast fashion márkák. És persze nyúltak már le terveket kevésbé ismert tervezőktől luxusmárkák is, nemcsak a tömeggyártás királyai.
