Szonja és Zorka anyukája, Henschl Mónika minden egyes castingra és fotózásra elkíséri a kilencéves lányait. Abszolút természetes számukra, hogy együtt döntenek arról, mi az a szereplés, amit elvállaljanak, és mi az, amit inkább mellőzzenek. “Az ikrek ovis korukban cseppentek bele a fotózás világába. Először egy barátnőm fotózta le őket, és ahogy azt követően felkerültek a képek az internetre, utána egyre többen kerestek meg bennünket. Volt olyan márka, amelyik a derékig érő hajukba szeretett bele, és olyan is, amelyik azt mondta, azért csapott le a lányokra, mert külön is szépek, de, hogy kettő van belőlük, az nagy ritkaság…” – meséli az édesanya. Móni azt mondja, már az első szerepléstől kezdve náluk mindig összeül a családi kupaktanács. Ha a lányoknak nem tetszik a felkérés témája, vagy éppen nincs hozzá kedvük, akkor ő semmi esetre sem erőlteti. És ez fordítva is így működik.
“Ha én azt érzem, hogy ez várhatóan nem lesz egy színvonalas produkció, akkor elfogadják a javaslatom, hogy ezt most inkább hagyjuk ki. Egyre több gyerekmodell-ügynökség van, de a lányaim egyikhez sem tartoznak. Nem szerettem volna, hogy azt érezzék, ez valami fajta munka vagy kötelesség. Élvezik, szeretik csinálni, és bár nagyon fegyelmezettek a forgatások alatt, mégis játékként élik meg.”
A szebbnél szebb werkfotókat nézve is látszik, hogy igazán vidám a hangulat minden egyes fotózáson, ahol Szonja és Zorka jelen van. Arról nem is beszélve, hogy ilyen fiatalon profi stábbal dolgozni milyen felemelő érzés lehet.
Műtermi fotók: Borzi Vivien
Ezek az alkalmak többnyire örök élményt adnak a gyerekeknek, sokat tanulnak a körülöttük lévő szakemberektől. Szerencsére annak, hogy többen felismerik őket az utcán, inkább csak a pozitív oldalát tapasztaljuk. Jól kezelik, valamilyen szinten már megszokták, hogy ez a természetes velejárója a modellkedésnek.
Többen azt gondolhatják, hogy otthon náluk csak erről szól minden. Pedig dehogyis. Szonjának és Zorkának még két testvére van, Marci bátyjuk és Léna kishúguk. Élik a hétköznapi, átlagos gyermekek életét. Nincsenek feltűnő ruhák. Sem kivételezések a suliban. Az ikrek balettoznak, énektagozatra járnak, színjátszást tanulnak. Még nem tudni, mit hoz a jövő, és merre indulnak tovább. “Nem dicsérgetjük naponta a külsejüket. Hiába vagyunk nagyon büszkék rájuk az apukájukkal, de nálunk előbb téma, hogy mi volt az iskolában, mint a filmforgatáson.”
Babakorától a kamera előtt
A harmadik osztályos Lana nyolc hónapos korában kapta az első szerepét. Rögtön egy babaújság címlapjára került.
Persze minden anya szépnek látja a saját gyermekét, de jólesett az invitálás. “Már másnap be is hívtak bennünket egy fotózásra. Miután megjelent az első magazinos fotó, utána egyből jött a többi megkeresés” – mondja Borcván Kata, Lana anyukája. “Folyamatosan odafigyeltem arra, ha Lana nem szeretné, akkor ne csináljuk. De mivel babakorától kezdve rendszeresen szerepel a kamerák előtt, neki ez megszokott dolog.”
Lana egyik divatbemutatós kisfilmjét nézve, tényleg olyan a mozgása a kifutón, mint egy vérprofi, felnőtt modellé. Látszik, hogy maximálisan komolyan veszi a feladatot. “Lana munkának fogja fel. Tudja, hogy amíg felvétel van, addig koncentráltnak kell lennie. Nem csokizhatja össze a ruhát, és azt kell csinálni, amit a rendező mond. Azután jöhet a bohóckodás. Azt is tudja, hogy ezért már a legtöbb esetben pénzt kap. Azt a pénzt pedig magára költheti, eldöntheti, hogy mire, de persze a normál keretek között. Legutóbb egy lovastáborra fizette be magát.”
Lana teljesen hétköznapi életet él, kitűnő tanuló, versenyszerűen úszik és rendszeresen lovagol. Kata kihangsúlyozza, hogy addig lesz modellkedés, úszás, lovaglás, amíg a tanulás rovására nem meg. Abban a pillanatban, ha azt látná, hogy romlana az iskolai teljesítménye, akkor nem engedné tovább ezen az úton. És talán azért sem, mert Lana egyáltalán nem tudja még, hogy felnőttkorában mivel szeretne foglalkozni.
“Egy jól sikerült úszóversenye után azt mondja, Hosszú Katinka nyomdokaiban szeretne lépni, fotózást követően Joan Small szupermodellében. Legutóbb pedig egy filmes forgatásról hazajövet bejelentette, hogy színésznő lesz“ – mosolyog Kata.
Lana öccse, Zeus a maga másfél évével ennek ellenére pontosan úgy pózol, mintha ő bizony tudná, hogy óriásplakátokról mosolyogva fogja majd magára vonni a járókelők tekintetét. Kreol bőrével és hatalmas fürtjeivel mindenkit levesz a lábáról. Így nem volt nehéz Lana mellett a castingokon a kis kísérőjét is észrevenni. “Zeus is kapott már jó pár felkérést, és nagyon élvezi. Azért sem bánom, mert látom Lanán is, hogy a modellkedés nagyon jót tett az önbizalmának. Nyitottságot és közvetlenséget tanult.”
Imádja magát visszanézni
Zarándy Dóri a kis szereplőkhöz képest viszonylag későn, 17 évesen állt először kifutóra. Dolgozott többek között Londonban, Milánóban, Barcelonában, Bécsben és még számos külföldi nagyvárosban. Marketinges főállása mellett mind a mai napig hű maradt ehhez a szakmájához is. Kisfia születése után sem vonult vissza, nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is rendszeresen van megbízása különböző divatbemutatókon. Több pozitívum éri munkájából adódóan, mint csalódottság, de megtapasztalta azt is, hogy azért, mert gombaként nőnek az újabbnál újabb ügynökségek, az még nem biztos, hogy mindegyik megbízható. Ennek ellenére mégsem tiltaná fiát, ha ő is hasonlóan modellbabérokra törne. Az esélye megvan rá, hiszen most is épp a kamerát bűvöli.
Imádja magát a fotózás után visszanézni. Zalán két és fél éves, és a saját tervezésű gyerekruha-kollekcióm állandó kis modellje. El sem tudtam volna képzelni, hogy ne rá adjam elsőként a ruhákat, és ne az ő kis arcával reklámozzam a márkát. Jólesik, hogy sokan megdicsérik a közösségi oldalakon, de őszintén, melyik anyának nem esne ez jól?
Fotók: Debreczeni Zita
“Azt gondolom, nem árthatok neki azzal, hogy most egy ruhakatalógusban szerepel. Ha pedig később, idősebb korában úgy dönt, hogy ő is ezzel szeretne foglalkozni, megbeszéltük a férjemmel, hogy nem fogunk az útjába állni. Volt már rá példa, hogy édesanyák kérdezték tőlem, mit tanácsolnék, hogyan és merre induljanak el, ha a gyermekük modellkedni szeretne. Az én javaslatom az, hogy ha szeretné a gyermek kipróbálni, akkor mindenképpen adjuk meg neki a lehetőséget. Ha tetszik neki, ne tiltsuk, nagyon sokat tud valójában adni ez a szakma. Gondolok itt akár az utazásokra, a nyelvtanulásra, úgy összességében a külföldi lehetőségekre, amit lehet, hogy mi, a család nem tudnánk neki megadni. Ugyanakkor szülőként legyünk nagyon körültekintőek. Ne szórjunk ki egyből irreális pénzösszegeket portfólióra, ismeretlen modellügynökségeknek. Az is nagy törés lehet a kis lelkének, ha regisztrálják mint modellt, de mégsem hívják. Egyelőre Zalánt én is csak néhány embernek engedem fotózni. És pont csak annyi szerepet kap, amennyi neki is jólesik.”
