A világ legnépszerűbb ékszerei mind szív formájúak: aranymedál, bross, csiszolt gyémánt. Ami szív alakú, jobban eladható, mint bármi más, és ez régóta nem múló trend. Az első szív alakú ábrázolásokat jégkorszaki barlangfestményeken találták a régészek – de hogy miért festett az ősember éppen szív formát a barlang falára, azt senki nem tudja. Hiszen ha valaki, akkor ő aztán jól tudta: az emberi szív egyáltalán nem ilyen formájú. Egy dolog azonban biztos: szinte nulla esély van arra, hogy a szerelemre gondolt közben.
Sokféle elmélet van arra nézve, miért is kedveljük annyira a szíveket, de az tuti: a középkor végéig ennek semmiféle köze nem volt a szerelemhez. Ezt az is bizonyítja, hogy az első ilyen alakú brossokat “boszorkányszívnek” nevezték, és rontáselhárításra használták. Épp ezért nem is a szerelmesek adták egymásnak, inkább a gyerekek ruhájára tették, hiszen őket féltették a legjobban az ártó szándéktól.
Alvó gyerek védelméért
A középkorban Skóciában ezüstből készítettek egyszerű, szív alakú brossokat, amelyet rontáselhárításra használtak. Elsősorban az alvó gyerekek takarójára tűzték, hogy megvédje. Ezt skótul Lockenboothnak nevezik, magyarul pedig boszorkányszívnek. Könnyen felismerhető, mert nem szimmetrikus a szív forma, hanem a csúcsa kicsit az egyik irányba hajlik, mintha megcsípték volna.
A jóakarat szimbóluma
Szív alakúra csiszolt gyémántot manapság eljegyzési gyűrűbe szoktak foglalni. De 1562-ben Mária, a skótok királynője is szív alakú gyémántot küldött rokonának, és vetélytársának az angol királynőnek, Erzsébetnek. Nem titkos szerelmére akarta ezzel utalni, hanem a jóakaratát és barátságát akarta így kifejezni. Sajnos az ajándék nem érte el a célját – Erzsébet kivégeztette unokatestvérét, amikor rájött, hogy az a trónjára tör. A gyémántgyűrűből pedig gyémánt brosst csináltatott magának, mert a szív forma a királyság, a hatalom jelképe is volt ekkoriban.
A barátság jele
Ír hagyomány a Claddagh-gyűrű, amit akár férfiak is adhatnak egymásnak – mert ez a hűség, barátság szimbóluma. A gyűrűn két kéz fog közre egy szívet. A kézfogás gesztusának ékszerbe foglalása régi szimbólum, már az ókori Rómában is kedvelt volt. Ezt főleg férfiak hordták, és férfiak ajándékozták egymásnak, hogy biztosítsák egymást a barátságukról. Később, a reneszánsz idején a kézfogónak más jelentése is lett, ekkor vált eljegyzési ajándékká. Az már az írek 17. századi újítása, hogy szívet is raktak bele, de eredetileg ők is inkább férfiékszernek szánták.
fotó: wikipédia
Vallásos áhitat jele
Manapság teljesen normálisnak tekintjük, ha egy szentképen azt látjuk, hogy a glóriás alak a testén kívül, a ruháján hordja a szívét, ami gyakran lángol, és néha még töviskorona is van rajta. Pedig nem is olyan régi motívum ez. A katolikus egyház szerint Alacoque-i Szent Margit Mária volt első akinek heves látomásai voltak Jézus szívével kapcsolatban, amely oly sokat szenvedett az emberiségért. Egy imája alatt maga a szent úgy érezte, hogy ettől a szenvedélytől, amelyet Jézus iránt érez, az ő szíve is lángot kap. Utána több női szent is hasonlóképp érzett, volt, akiről feljegyezték, hogy halála után, amikor eltávolították a szívét, megtalálták rajta Jézus nevét beleégve. Ebben az esetben a szív természetesen nem a szerelem, hanem a Krisztus és a vallás iránti elköteleződés jele.
fotó: wikipédia
Gyász miatt
Az 1700-as évektől divatba jött a szív alakú medál, amit akkoriban átlátszó kristályból készítettek, és gyakran elhunyt szeretteik hajfürtjét tették bele az emberek. A hajfürtökből gyakran egészen összetett mintákat is tudtak szőni, fonni. Később, amikor elterjedt a fényképezés, ezekbe a medálokba hajfürt helyett ezt tették. De eredetileg akkor is kizárólag olyanok arcképét, akik már nem élnek, később olyanokét is, akik egyszerűen csak távol vannak tőlünk. A korai ékszereket gyakran koponyával, csontvázzal díszítették, amely a halálra, a mulandóságra figyelmeztette annak hordóját.
A könnyű szülésért
A 18. században az anyák gyakran gránátkövekkel kirakott, vörös, szív alakú ékszert adtak a lányaiknak amikor azok férjhez mentek – de nem azért, hogy örök szeretetükről biztosítsák őket, hanem azért, hogy ez egyfajta talizmánként megvédje őket életük legveszélyesebb időszakában. Segítse őket a teherbe esésben, a könnyű szülésben és a sikeres szoptatásban. A babona szerint ugyanis a vörös szín a legerősebb rontáselhárító.
A gyermekáldás ünneplésére
Viktória királynő minden egyes gyereke születésekor egy aprócska szív alakú medált kapott a férjétől, Alberttől, amit aztán a karkötőjére tett. Nyilván ezzel Albert a szerelmét is ki akarta fejezni, de Viktória anyai érzéseit is szimbolizálta a szív,
illetve a büszkeséget gyarapodó családjuk miatt. Bár a karkötőre tűzhető apró kis zsuzsuk már korábban is léteztek – valójában Viktória királynő hozta divatba a “charm-karkötőket”, aki élete minden egyes nagyobb eseményét egy ilyen kis medállal ünnepelte meg – és ez a szokás még ma is él.
Házastársi hűség
Amikor a 19. században egy férfi a menyasszonyának szív alakú medált vagy brosst adott, egyáltalán nem arról akarta biztosítani, hogy örökké szeretni fogja – inkább a házastársi hűség fontosságára akarta felhívni jövendőbelije figyelmét. A koronás szív a hűség, a lángoló pedig a házassági vonzalom jelképe. Szerelemről ekkoriban házastársak között nem illett beszélni.
Dupla szív
Persze azért néha az is megtörtént, hogy amikor szív alakú ékszert kapott valaki, akkor annak a hátterében tényleg a szerelem volt. De csak akkor, ha nem egyetlen szív volt az ékszeren, hanem kettő – ami arra utalt, hogy az ajándékozó azt reméli, hamarosan valóságban is együtt lehetnek majd.
