Szőnyegi Zsófia textiltervezőként diplomázott, s bár alkalmazott műfajban dolgozik, hiszen használati tárgyakat és divatkiegészítőket készít, minden egyes munkáját egyedi alkotásként, önálló kompozícióként definiálja. Fontos számára a termékek egyedisége és a munka közben kialakuló személyes viszonyulása az adott textilhez. A tervezés mellett workshopkat is tart, ahol az érdeklődők megismerkedhetnek az általa használt technikákkal, s saját kezűleg festett tárgyakat készíthetnek.
Mikor alapítottad meg a márkát, és milyen termékeid vannak?
2015 októberében hosszas kísérletezést követően mertem nyilvánosság elé lépni a termékeimmel. A név és a koncepció már fél évvel korábban megszületett, de csak én és a közeli ismerőseim tudtak róla. A márkanév Gabriel Garcia Marquez Száz év magány című regényének képzeletbeli helyszíne. A folyók által határolt település és annak leírása nagyon közel áll a márkám alapgondolatához, melyben leginkább akvarellek és főként a kék szín dominál. A Macondo alapvetően lakástextilekkel indult. A kínálatban először főként párnák, futók, alátétek, függönyök és textilre készült akvarellek szerepeltek, de körülbelül fél éve divatkiegészítőkkel bővült a paletta. Sálakat és különféle táskákat is készítek már. A táskákat Szoboszlai Lilivel koprodukcióban, és már rendszeresen tartok textil-workshopokokat is.
Milyen technikákkal dolgozol?
Elsősorban kézi festéssel és monotípiával, és legtöbbször mindkét technikát együtt alkalmazom. A monotípia nyomhagyáson alapuló eljárás. Ennek során üveglapon hagyott nyomokat lehet átvinni az anyagra. Ezeket a felületeket kézi festéssel teszem lágyabbá, és addig finomítom, ameddig meg nem születik a megfelelő kompozíció. Időnként szitanyomást is használok, ilyenkor varrógéppel készült kis grafikák is kiegészítik a mintákat. A technikák sokféleségéből és bonyolultságából adódóan elég sok időbe telik, amig elkészül egy tárgy, de nem bánom, hiszen nem az a célom, hogy nagyobb mennyiséget készítsek. Fontosabb, hogy minden darab egyedi és megismételhetetlen legyen. Ez a termékekhez tartozó személyes viszony teszi a Macondót azzá, ami. Éppen ezért sincsenek konkrét mintakollekciók. Sokkal inkább egy adott hangulat mentén készül többféle termék, és ezek állnak össze egy koherens sorozattá.
A táskáidat együttműködésben készíted Szoboszlai Lilivel. Hogyan osztjátok fel a munkát egymás között?
Lilivel nagyon jól működik a közös munka, ő felel a formáért és a technikai megvalósításért és azért, hogy a táskák viselhetőek és praktikusak legyenek. A kompozíciók, a textilek festése és a kommunikáció egy része pedig az én feladatom. Sok dolog van, amit együtt találunk ki, és közösen oldunk meg. Magától értetődően és gördülékenyen haladunk előre a kijelölt úton. Lili egyébként festőként végzett a Képzőművészeti Egyetemen, és ezzel párhuzamosan saját autonóm munkái is vannak, érdemes rá odafigyelni.
Dolgozol valamilyen újdonságon?
Egy hónapja már nem munkahely mellett csinálom a Macondót, úgyhogy most bőven van időm kísérletezni. Van egy vázlatfüzetem, ami tele van olyan ötletekkel, amelyeket eddig idő hiányában nem tudtam megvalósítani. Ezeknek a csiszolgatásával, realizálásával foglalkozom most. Ebben a folyamatban sok sikerélmény és persze mellényúlás is van bőven, de szerintem csak így fejlődhetek tovább. Az utóbbi időben kerámiával is elkezdtem foglalkozni. Van egy nagyszerű alkotóműhely a közelben, ott megtanulhattam az alapokat. Most saját tapasztalatokat gyűjtök, és próbálom feszegetni az anyag határait. Egy hosszú folyamat elején tartok egyenlőre, de nem elképzelhetetlen, hogy előbb-utóbb bővül majd a Macondo repertoárja.
Nemrég elköltöztél Budapestről a Bakonyba, ahol másokkal közösen workshopokat is szervezel. Mit érdemes ezekről tudni?
Ez a kezdeményezésünk Kézzel-Lábbal névre hallgat, és Cseszneken valósul meg. Tulajdonképpen egy komplett, szabadon variálható elemekből álló programcsomagot dolgoztunk ki, amelyből a vendégek maguk állíthatják össze a végleges változatot. Négyféle túra és hétféle workshop (linómetszés, textilfestés, pirográfia, nemezelés) közül lehet választani. A programot Koós Mátéval találtuk ki, aki egyébként a túrákat kíséri. Műhelymunkát két cimborám, Módra Bettina és Nagy Klaudia is tart, akikkel még az egyetemen barátkoztunk össze. Egy igazi kis alkotótábort szerettünk volna létrehozni, valódi műhelyhangulattal és csodás hegyvidéki környezettel, amely nagyon inspirálóan tud hatni az alkotásra. Többek között én is éppen ezért költöztem erre a vidékre.
Mivel készülsz a WAMP-ra?
Lakástextilekkel, akvarellekkel, táskákkal. Főszerepben ezúttal is az ezerféle kékkel.
