Fontos a mozgás már egészen kicsi korban, és ha megfigyeljük, a gyerekeknek ilyenkor még a természetes igényük is megvan rá, hiszen naphosszat tudnának szaladgálni. Bár nálunk megengedett a tablet, az óvodás korú gyerekemet mégis egy perc alatt el lehet tőle csábítani, ha a javasolt program az udvar vagy egy játszótér.
Mire jó az óvodai sport?
A sok szabadban eltöltött óra ellenére minden szülő szeretné, ha sportolna a gyerek, egyrészt kipróbálhatna több mindent, míg egy mellett hosszan elkötelezi magát. Másrészt pedig így megízlelheti az ilyesfajta közösségbe tartozás élményét is, a szocializációnak ez is egy fontos lépése. Valamint az sem elhanyagolható, hogy a sport egyfajta fegyelemre, kitartásra is nevel.
Fontos, hogy olyan sportot válasszunk, amihez a gyereknek kedve van, amiben ügyes, így sikerélményekkel gazdagodhat, az önértékelése is nő. A rendre, fegyelemre nevelés is fontos, de persze mindig csak az életkornak megfelelő mértékben. A nagyon izgága, renitens öcsém példáján jól láttam, mennyit számít a sport a személyiségfejlődésben, neki a karate adta meg ezt.
Játékosság!
Óvodás korban nagyon lényeges, hogy az adott sportágat, mozgásformát játékosan sajátítsák el, akárcsak a többi, óvodai keretek között szerzett tudást. Ennek a korosztálynak lételeme a játék. Elengedhetetlen, hogy az adott pedagógus ismerje a korosztály sajátosságait, ne csak kiváló edző legyen, de jó pedagógus is. Az óvodánkban történt, hogy egy nagyon profi, tornát oktató tanárnő idősebb korcsoporthoz volt szokva, sokszor ennek megfelelően fegyelmezett, és volt, hogy edzés után nem kísérte vissza a csoportszobába a kicsiket, akik sírva fakadtak. Sok szülő, amint ezt észlelte, gyorsan lépett, és nem engedte többet edzésre a gyermekét. Ilyen esetben nyugodtan jelezzük a problémát az intézmény vezetőjének is. Egy-egy ilyen lelki trauma egy életre meghatározhatja a gyerek és a sport kapcsolatát, így később sem okoz majd neki örömet a mozgás.
A szakember segít választani!
Én a kisfiamat azért is szerettem volna sportra beirtani, hogy fejlődjön a mozgáskoordinációja, a testtudata. A mozgásforma megválasztása előtt kérjük ki a gyerekorvos vagy éppen a védőnő véleményét. A szokásos éves státuszvizsgálatok remek alkalmat adnak erre. Nálunk az ötéves vizsgálaton derült ki, hogy a fiamnak enyhe hanyag tartása van, amit pont jól kezel az akrobatikus torna, amire pár héttel korábban kezdett el járni.
Túl sok sport árthat?
Azon ne aggódjunk, hogy a sok mozgás megárt a gyereknek, túlterheli. Amíg a mozgás játékos, a gyerek élvezi, adottságainak, fejlettségének megfelelő, nem lehet gond. A szakemberek azt mondják, hogy az ovis kicsiknek annyit kell testmozgást végezniük, mint amennyit értelmi fejlesztésükkel töltenek.
Ne erőltessünk semmit!
Sose erőltessünk semmit, hiszen azzal csak rontunk a gyerek és a sport még kialakulatlan viszonyán. Nálunk nehézséget okozott, hogy a gyerek félt mindenféle újtól, így sem az óvodában tartott néptánc, sem az ovifoci nem tetszett neki, képtelenek voltunk akárcsak egy próbaórára is bevonszolni. Megoldást jelenthet, ha a legjobb barátjával közös sportot keresünk neki, szövetkezzünk a szülőkkel. Nálunk az áttörést a példaképnek számító, idősebb szomszéd fiú jelentette, aki akrobatikus tornára járt, és gyakran a kertben gyakorolt, a fiam hamar kedvet kapott hozzá.
