Japánban, az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában egymástól függetlenül több kutatócsoport is arra a következtetésre jutott, hogy a rágógumizás még a korábban gondoltnál is több haszonnal jár, és nemcsak a fogakra vagy emésztésre, de az agyműködés több területére nézve is pozitív a hatása. A legtöbb kísérlet a rágózás és a vizuális memória, illetve a rágózás és koncentráció témakörét boncolgatta, míg Kate Morgan, a Cardiff University munkatársa a hallás utáni emlékezetet vizsgálta rágózó és nem rágózó egyetemi hallgatók körében.
A kísérletbe Morgan professzor és kollégái 38 fiatal diákot vontak be, akiknek 30 percen át véletlenszerű sorrendben számokat olvastak fel, a hallgatok feladata pedig az volt, hogy minél gyorsabban és biztosabban felismerjék bizonyos számcsoportok ismétlődő előfordulását a felsorolásban. Az eredmények szerint jelentősen gyorsabban és pontosabban teljesítettek azok, akik rágózhattak a feladat alatt, annak ellenére is, hogy a kísérlet elején még a nem rágózók voltak előnyben, ráadásul a teszt végén a saját beszámolóik szerint jóval frissebbek és éberebbek maradtak a rágózó diákok.
A tapasztalati tény szerint tehát rágóval jobban működik az agyunk. De mi ennek a tudományos magyarázata? Ezt pontosan még a tudósok sem derítették ki, de valószínűnek tartják, hogy az állkapcsok mozgása miatt felgyorsuló vérkeringés lehet az egyik oka a jobb teljesítménynek, hiszen a megfelelő működéshez nélkülözhetetlen oxigénből így több jut az agyba. Érdekes tény, hogy a rágógumi nélküli rágás nem hozott ilyen eredményt: hiába mozgatták „üresjáratban” az állkapcsokat, a vérkeringés nem pezsdült fel.
MRI-felvételeken azt is kimutatták, hogy a rágózó személyeknél a memória működésében fontos szerepet játszó agyterület, a hipokampusz aktivitása magasabb volt, és a rágás hatására fokozódott az szervezet inzulintermelése és a vérben található cukor lebontása, ami a gondolkodáshoz jól hasznosítható energiát szabadít fel az agysejtekben.
