Már most gondolkodjunk, tervezzünk, készítsük elő a talajt.
Ha el akarjuk kerülni a vitákat, általában a kifejlett fa koronaátmérőjének a fele az a távolság, amelyre a telekhatártól ültethetünk. A kis koronájú fáknak 3-4 méter távolságra van szükségük. Szomszédunk követelheti a telkünkről átnyúló ágak eltávolítását. Már a tervezésnél gondoljunk erre. Ha a gyümölcs netán kipottyan az utcára, akkor is a tulajdonost illeti meg, de ha valaki az el nem takarított gyümölcsön megcsúszik, és balesetet szenved, annak is a fa tulajdonos a felelőse.
Tudjuk, hogy mit akarunk!
A tűlevelűekről elmondhatjuk, hogy kevésbé valók kiskertbe, mert túlságosan leárnyékolják a területet, és metszéssel sem ifjíthatók. A sok mindent kibíró tiszafa kivétel. Viszont, főleg ha kisgyerek, állat van a háznál, szem előtt kell tartanunk, hogy mérgező. Az évelőágyások hálás kísérője lehet a boróka, a törpefenyő.
A frissen vásárolt, nyalábba kötözött növényeket bontsuk ki és szedjük szét. Ezzel levegőhöz jutnak, megakadályozzuk a rothadást. A gyökereket takarjuk szénával, szalmával. Tárolásra a nyitott, rágcsálómentes helyek alkalmasak. Ne hagyjuk a növényeket kiszáradni, tartsuk őket mindig kicsit nedvesen.
Az edényben érkezett növényeket védett sarokban tárolhatjuk. Más tennivaló nincs velük. Még öntözést sem igényelnek. A megeredés sikere a talaj előkészítésétől függ. Szeptember a talaj előkészítés ideje. Ássunk 1 méter széles árkot úgy, hogy a legfelső 25 cm-es réteget elkülönítjük. A maradék földet lapátoljuk deszkára, forgassuk át ásóvillával, és minden méterre számoljunk egy vödörnyi kerti komposztot, amit beforgatunk a földbe. Ezt ássuk be, majd töltsük vissza a felső talajréteget, amit előzőleg szintén egy vödör komposzttal összekevertünk.