Azóta sokat változott a világ, ám Ausztria megmaradt olyannak, amilyen volt: romantikusnak, takarosnak és vendégszeretőnek. Csodás hegycsúcsaival, zöldellő legelőivel, váraival, falvaival, alpesi házaival egyszerre vadregényes és idillien békés, derűs. Más és más képet mutat a városi és a vidéki élet. A népviseletbe öltözött, hagyományőrző falusiak legalább annyira jellegzetesek mint a zeneimádó, színházszerető, minden szépségre nyitott városlakók.
Gondolkodás nélkül a barokkra tennénk a voksot, ha választani kellene Ausztria számára egy kortörténeti stílust, amely legjobban kifejezi az ország kultúráját. Nem csupán építészetében meghatározó ez a művészeti irányzat, hanem szellemében is. A díszes, lendületes, életörömöt sugárzó művészi forma elterjedése gyönyörű épületek, képzőművészeti alkotások, zeneművek létrejöttét tette lehetővé, és az életszemlélet megváltozásával járt, ami egyben Ausztria nemzetközivé válását is jelentette.