Nem ismerne rá a képeinken látható házra az, aki két évvel ezelőtt járt a Duna menti falu főutcáján. Az akkori épület ugyanis nem sokban különbözött azoktól a házaktól, melyeket ezrével építettek a hatvanas-hetvenes években. Az, hogy ma már egy kívül-belül átalakított, tágas, modern ház áll a valaha L alakú típusépület helyén, egy példás családi összefogás eredménye: a felújításból ugyanis mindenki kivette a részét.
A ház tulajdonosai, egy középkorú, ám kimondottan fiatalos életvitelt folytató házaspár, azt szerették volna, ha otthonuk minden részlete azt a frissességet, modern szellemiséget tükrözi, amely szerint ők maguk élnek. Ezért unokahúgukat, Lamperth Angéla belsőépítészt kérték fel arra, hogy a szűk és fantáziátlan szobákból tágas, vidám és élhető tereket varázsoljon. A felújítást falbontással kezdte a gyakorlott szakember: a két utcai szobát egybenyitotta, és a kamra-fürdőszoba-előszoba blokkját is megbontotta.
A két szobából tágas, a gyakori vendégeskedések lebonyolítására is alkalmas konyha-étkező-nappali kerekedett, nagyobb lett a kamra, és az előszoba kárára L alakban bővült a szűk fürdő. Szélesebb lett a kertből a tornácra vezető terasz és lépcső is.
A belsőépítész feladata természetesen nem ért véget a térszervezéssel.
A franciaágyat, a szekrényeket, a nappali dohányzóasztalát, a gardróbszekrényt és a konyhabútort az ő tervei alapján a testvére, Pothorszki László bútorasztalos készítette el. Szintén Lamperth Angélát dícséri a világítási terv, melynek alapján a házigazda, Hasenbeck László villanyszerelő mester kivitelezte a ház új elektromos hálózatát, és építette be a különböző lámpatesteket. A többi tárgy kiválasztását a belsőépítész a háziasszonnyal együtt intézte, így a végeredmény mindkettejük érdeme. Ugyanígy együtt válogatták ki a függönyök, kárpitok és az ágytakaró anyagát is, melyek szinte kivétel nélkül a Lauretta Lakástextil üzletéből származnak.