Már nem csodálkozunk az özönvízen, a szárazságon, a felmelegedésen?

A világ már fölismerte a veszélyt, ám egyelőre nem gáláns a költésben, alig szán arra pénzt, hogy védje magát.

Érezhető változások

Mintha egyre több lenne a fejfájós ember, mintha érzékenyebbek lennénk az időjárásra, annak változásaira, mintha jó 20 éve minden nyár melegebb lenne, mint az előző, de legalábbis melegebb, mint a 20 évvel azelőttiek, már nem meglepő számunkra, hogy állandósulnak a szélsőséges időjárási jelenségek, özönvízszerű esők, áradások, szárazság nyáron, meleg télen.

A közhiedelemmel ellentétben a tudósok megosztottak a tekintetben, hogy a globális klímaváltozás, környezetünk és természetünk lerombolása milyen mértékű, milyen hatásokat indukál(hat), valamint a változások mennyiben természetes, illetve tőlünk, emberektől származó okok következményei. Kérdés, hogy megalapozott és jogos-e a változások trendjeire hivatkozva beavatkozni a termelés, a fogyasztás és az energiafelhasználás jelenlegi módozataiba.

Magyarországon a Tudományos Akadémia fogja össze globális klímaváltozással foglalkozó VAHAVA programot, amely a legfontosabb tennivalókat tartalmazza. Tanácsok: • Fokozottan védjük környezetünket! • Alakítsuk át nyaralási szokásainkat! • Törekedni kell az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére! • Nyáron vezessük be a kora délutáni sziesztát! • Fel kell készülni egy hosszabb távú periódusra, amely alatt valószínűleg melegebb és szárazabb éghajlat lesz hazánkban. • Előfordulhatnak szélsőségek is, amelyek érintik az emberek közérzetét, egészségét, a mezőgazdaságot, de akár az építészetet is.

Valószínűsített hatások

Közel tíz éve már tudjuk, hogy a klímaváltozás folyamata elindult. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) évente kiadott állásfoglalásai (“statements”) szerint 1860 és 1999 között a teljes földfelszínre vonatkoztatva 0,6-0,7 Celsius-fok hőmérsékletnövekedés következett be, amiért mindenképpen az ember a felelős. 50-100 éven belül a tengerparti síkságok sűrűn lakott területei komoly veszélybe kerülnek. Már nemcsak a geofizikai mutatók jelzik a melegedést, a hétköznapjainkban is érezhetőek a hatások: ilyen például a hótakaró, a tengeri jégtakaró, a gleccserek visszahúzódása. A WMO 1999. évi jelentése szerint az elmúlt 100-150 év folyamán évente átlagosan 2,1 centiméterrel emelkedett az óceánok szintje, ha ez a folyamat ebben az ütemben folytatódik.

Ugyanakkor érdekes, de nem mondhatjuk egyetlenegy egyedi időjárási vagy éghajlati rendellenességről, hogy az maga lenne a klímaváltozás. Hogyha holnap leszakadna 50 cm hó, akkor sem mondhatnánk, hogy megkezdődött a klímaváltozás, és különösen azt nem, hogy ez ennek a következménye.

A tennivalók

A híradókban nap mint nap hallhatjuk, hogy a világ tudományos és politikusi elitje már évek óta tanácskozik a szükséges tennivalókról. S már előre tudhatjuk, hogy a legfőbb vita mindig abból a kérdésből kerekedik, hogy ki fizesse a változtatások árát. Az Európai Unió az egyik legfontosabb motorja a klímaváltozással való foglalkozásnak, de önmagában az unió nem fog tudni eredményt elérni. A Kiotói Egyezmény az üvegház hatású gázok kibocsátásának valamivel több, mint öt százalékos csökkentését követeli meg, de a tudományos vélemények szerint nem öt, hanem legalább átlagosan ötven százalékos globális csökkentésre van szükség. Magyarország ebből az unió más tagállamaival együtt azt vállalta, hogy 2007-től a mostaninál sokkal komolyabb kibocsátás-korlátozásokat hajt majd végre.