De szédítően szépek, csábítóak, s olykor ijesztőek is, mint a boszorkányok. Néhányuknak a tudása meg oly hatalmas, mint a beavatott bölcseké. A szőnyeget és a vele kapcsolatos ismereteket mindenki szívesen misztifikálja. Így én is, ha rájuk gondolok, úgy képzelem, hogy a feltalálójuk egy angyal volt, aki egy nőnek jelent meg az elképzelésével. A nő – a technikai és színkeverési manőverek birtokában, – csak azután tudta elkészíteni a művét, miután szerelme elhagyta egy másik nőért. Bele is szőtte egész életét,
minden gondolatát, emlékét, irigységét, és végtelen nagylelkűségét, vallását, félelmét, s a rokonok arcát. A szőnyeg ezért mindig mélabús kissé ám ha szövése közben énekelnek, újra az öröm, és az Isten iránti vágyakozás szállja meg.
Luxus áru
A szőnyegcsomózás ott fejlődött ki, ahol használatát a szélsőséges klíma indokolja. A legfontosabb szőnyegkészítő központok Anatóliától Kínáig, körül-belül az északi 30-45. szélességi fok között terülnek el.
A ma ismert legkorábbi darab, a paziriki szőnyeg megközelítően 2500 éves, s egy szkíta fejedelem sírjából származik. Az oszmán-török szőttesek mellett a tibeti, az indián, vagy az észak-afrikai szőnyegekről kevesebbet tudunk.
(Batári Ferenc)
|
Ha a Kelet művészetére gondolunk, elsőként a színpompás, csomózott és szövött szőnyegek jutnak az eszünkbe. Lélegzet elállítóan szépek. Európa vonzalma irántuk nem újkeletű: a szőnyeg már az ókori Rómában is a selyem mellett – keresett árucikk, s a középkori királyi, és egyházi kincstáraknak is féltett darabja. A szőnyeg évszázadokon keresztül a keleti világ egyik legfontosabb exportcikke volt. A spanyol udvar, s főként a királyné rendelésére -karavánutakon – ezerszámra vitték Európába a kézzel szőtt, vagy csomózott, kisebb-nagyobb példányokat. Nemcsak az arisztokrácia otthonaiba jutottak el, de a jómódú polgárság is szívesen vásárolt belőlük. Magyarországon, főképpen Erdélyben különösen kedvelték a török szőnyegeket.
Mindennapi tárgy
A szépség persze nem minden, s lelkesültségünkben hajlandóak vagyunk megfeledkezni tárgyunk mindennapi hasznosságáról. A mondás szerint a szőnyeg a keleti embert a bölcsőtől a sírig elkíséri. Gondoljunk a nomád népek élet körülményeire, ahol ennél praktikusabb szerkezeti elem, és hőszigetelő alig akad.
A csomózott keleti szőnyeg mintázata hagyományosan két nagy részre oszlik: a középső mezőre vagy tükörre, és az azt keretező ún. bordűr-sávra. |
Sok esetben vele takaróznak, értékeket csomagolnak bele, az állatokat ünnepi alkalmakkor szőnyegdíszbe öltöztetik, és rajta imádkoznak, vagy rajta ravatalozzák fel a halottaikat.
A szőnyegkészítés
A szőnyegkészítés több évezredes múltra tekint vissza, s így létrejöttét hallatlan pontos előírások irányítják. A gazdag motívumrendszert szigorú kompozíciós sémák tették feszesebbé. A szövés egy faja a képnyelvnek, a jelei: geometrikus és/vagy szimbolikus ábrák, növények, különböző élőlények, emberi alakok, építészeti elemek, szobák stilizációi. Igazi regényes cselekményeket is rögzíthetnek. A jelentésteli képnyelv az idők során legtöbbször értelmét vesztette, s puszta dekorációvá vált.
Az anatóliai szőnyegek tükrében gyakran stilizált imafülkét találunk. A hívő muzulmán jártában-keltében ezzel helyettesítette a mecset megszentelt terét. A szőnyeg stilizált liliom-, és szegfűmintáiban a szőnyegkészítő népek virágszimbolikájához vezet tovább.
A szőnyegtörténet vaskos krónikáját szinte lehetetlen felidézni, ám a fentiekkel számot vetve: igazán nincs mit csodálkozni azon, hogy egyes szőnyegek a repülés képességével is rendelkeznek, és bár a vizet talán kevésbé szeretik, de – úszni is biztosan jól tudnak.
