Degudili – minden, amit tudni kell a tartásukról

Néhány éve még ritkaságnak számított, az állatkereskedések kínálatában is csak hébe-hóba fordult elő, ma azonban már a legtöbb helyen megtalálhatod a degut, amely bájos külsejével, barátkozó, könnyen szelídíthető természetével hamar belopja magát a kisállatkedvelők szívébe.

Társaságkedvelő rágcsáló

A rágcsálók rendjébe tartozó kisemlős, a degu eredeti élőhelyén (Dél-Amerikából származik, Chilében őshonos) a legközönségesebb rágcsálók egyike, Európában azonban (így nálunk is) egyre népszerűbb házi kedvenc. A kifejlett példányok testhossza 15–23 cm, súlyuk 170–300 g, bundájuk színezete a világosbarnától a szürkésbarnáig váltakozik.

Eredeti élőhelyükön a hegyvidéki füves, bokros, bozótos területeket részesítik előnyben, s életük jelentős részét földbe vájt labirintusaikban töltik. Ha ellenséget szimatolnak, pánikszerűen menekülnek a maguk ásta járataikba, hogy innen lessék a veszély elmúltát. Igazi társas lények, nagy csapatokban élnek, imádnak sütkérezni a sziklákon, s közben szinte egymás hegyén-hátán heverésznek.

Bohókás imposztor

Leendő kedvenced kíváncsi természetű, kitűnő játszótárs és emellett igen tanulékony is. Új környezetével hamar megbarátkozik, a kitartó szelídítésnek és az állandó törődésnek (merthogy erre rendesen igényt tart) köszönhetően igen gyorsan kezes báránnyá válhat. Sok-sok örömteli perccel gazdagítja majd életedet, de nem árt tudni, hogy a rosszalkodás sem áll távol a természetétől. Minden útjába kerülő s számára új dologgal igyekszik minél közelebbi ismeretséget kötni, hol csupán szaglászás, hol pedig rágcsálás formájában, s ez utóbbi egy elektromos vezeték esetében életveszélyes mutatvány lehet. (Nagyon fontos tehát, hogy mielőtt hazavinnéd, a kábeleket degubiztos módon helyezd el, s minden lehetséges óvintézkedést tegyél meg.)

Teendők deguvásárlás előtt

A legfontosabb feladat a jövevény otthonának kialakítása, ehhez pedig alaposan ismerned kell, hogy kedvenced milyen környezetben érzi jól magát. Ezt vagy a szakirodalomból puskázhatod ki, vagy a kisállat-kereskedésekben juthatsz hasznosítható információkhoz. A legjobb mégis az, ha alaposan kifaggatsz egy témában járatos tenyésztőt vagy egy már rutinos degutartót. Ha szükséges, az apróbb átalakításokat (kábelek biztonságos elhelyezése, mérgező növények kiiktatása stb.) még a degu érkezése előtt végezd el.

Az ideális otthon kellékei

Degud lakhelyét egy nagyobb méretű, rágcsálásnak jól ellenálló anyagú ketrecben célszerű kialakítani (a terrárium kevésbé praktikus a rossz szellőzési lehetőség miatt). A ketrec mérete persze függ a rendelkezésedre álló helytől és a deguk számától is, de akár egyet, akár többet viszel haza, törekedned kell a megfelelő mozgástér biztosítására.

Mivel eredeti élőhelyén élete jó részét föld alatti üregekben tölti, gondoskodnod kell mesterséges búvóhelyről. Ez lehet egy kisebb méretű odvas fatörzs, törött virágcserép, vécépapír-guriga, vagy bármi más, amiről úgy véled, hogy kellő rejtekhelyül szolgálhat a kis kedvenc számára. Egy-két faágat sem árt elhelyezni a ketrecben, egyrészt remek ücsörgési lehetőséget nyújt, másrészről fogkoptatásra is kiválóan alkalmas.

A totális komfortérzet megteremtésében döntő szerep jut a jól megválasztott alomnak, erre a célra többnyire finomszemű homokot (imád hemperegni benne, és a bundáját is ennek segítségével tartja tisztán), szitált faforgácsot vagy szénát (jól belefészkelheti magát) használj. A homokot ugyan könnyen „kifetrengheti” a ketrecből viháncolás közben, de a ketrec alá helyezett nagy tálcával ez a probléma is kivédhető.

Tipp: az alomcserét ajánlatos minimum hetente megejteni.

Meddig él a degu? A természetben csupán 1 év az átlagéletkoruk, a fogságban tartott példányok azonban a 4-5 évet is megérik.

A degu etetése

Alapvetően sok mindent megeszik, kezdve a szénától, a lucernán át (ezeket csak szárítva vagy fonnyasztva add neki) a kereskedésekben kapható magkeverékekig. Az olajos magvakkal (napraforgó, tökmag, dió) csínján bánj, vagy inkább hagyd ki az étlapról, mert kedvenced könnyen elhízhat tőlük.

A friss zöldségeket nagyon szereti (saláta, tyúkhúr, sóskalevél, répa, reteklevél), a puffasztó hatású zöldségeket, gyümölcsöket (pl. karfiol, kelkáposzta, karalábé, bab, banán) azonban jobb, ha elkerülöd, krumplihéjat pedig soha ne adj neki, mert számára mérgező! Friss vízről mindennap gondoskodnod kell – a célnak egy sima önitató is megfelel, nagyon hamar megtanul inni belőle, de napi folyadékigényét friss, idényjellegű gyümölcsökkel is csillapíthatod. Édességgel – habár minden további nélkül vevő rá – ne kényeztesd, mert hajlamos a cukorbetegségre.

Mint már említettük, a degu nem veti meg a társaságot, így ha magányos, könnyen depresszióba zuhanhat. Ezt elkerülendő érdemes fontolóra venni, hogy egyből két jövevénnyel – ha nem akarsz egy szakajtónyi kisdegut, az azonos neműekkel jobban jársz – oszd meg otthonodat. Ebben az esetben persze nagyobb férőhelyet kell majd biztosítanod számukra.