 |
| Fatér Mária Fotó: Dobos Tamás |
– Évekig stylistként dolgoztál. Miért lettek egy idő után érdekesebbek a tárgyak, mint az élő modellek?
– Korábban is nagyrészt inkább tárgyakkal foglalkoztam. 2005-ben kezdtem el dolgozni a Fashion for Women magazinnak, ahol csak próbababákkal és egyéb tárgyakkal dolgoztunk. Ami első hallomásra unalmas rutinmunkának tűnt, hamarosan a szenvedélyem lett. Nagyon izgalmas volt, hogyan lesz három pár cipőből és négy marék szederből divatkép. Egyébként is mindig vonzódtam a tárgyakhoz, hát ezt ott kiélhettem.
– Hogyan kerültek éppen a lámpák az érdeklődésed középpontjába?
– Még a terhességem elején hamar kiderült, hogy nem várnak vissza a magazinhoz szülés után. „Kreatívmunka-mentes” hónapok jöttek, helyette a gyerekemmel töltöttem minden percemet. 2009 májusában egy alkalommal port töröltem az újonnan beszerzett és egymásba pakolt régi porcelánok között, és akarva-akaratlanul egy új egységet, egy új tárgyat kaptam. Gondolkoztam, hogy mi lehet az értelme, azonkívül, hogy szép. Inspirálóan hatottak rám egy svéd designercsoport hasonlóan összetett vázái is. Ma már magától értetődőnek tűnik, hogy lámpa lett belőle. Ennyi a lámpák előzménye: egy takarítás.
– Milyen elméleti vagy gyakorlati tudásra kellett szert tenni ahhoz, hogy lámpa legyen a csészékből?
– A porcelánt, az üveget több helyen át kell fúrni ahhoz, hogy használni tudjam. Itt került elő az első probléma: hogy lehet kilyukasztani úgy, hogy ne törjön darabokra, és ne vakítson meg azonnal. Aztán hála a szülői támogatásnak és az internetnek, ez ma már nem jelent problémát. Másfelől meg kellett tanulni, hogyan kell összekötni a vezetéket a foglalattal. Ez valójában nem olyan bonyolult, a harmadik próbálkozás után bárki megcsinálja. Azóta vásároltam néhány profi gépet a munkához, így sokkal könnyebb. A múlt hónapban a születésnapomra csinos menetvágó készletet kaptam. Imádom. Az biztos, hogy amikor elmegyek fúrószárakat vásárolni, csavarok között válogatni, mindig furcsán néznek, hogy miért nem a férjem intézi az ilyen típusú bevásárlást…
|
|
|
– Mit éreztél, amikor eladtad az első lámpát?
 |
| Az első darab – porcelán asztali lámpa |
– Az első darab, amely #00-s számmal szerepel a honlapomon, a barátnőmnek készült, aki inkább egy másikat választott. Ez volt tavaly augusztusban. Novemberben vett részt az Mlamp első alkalommal a WAMP-on, ahol viszont azonnal el is vitték a neki készült darabot. Hihetetlen öröm volt. Sokszor megkérdezik, hogy nem sajnálom-e a lámpákat, amikor eladom őket. Nem, noha mindegyik darabnál azt érzem, hogy mennyire szeretem, és mennyire benne vagyok, de aztán jön másik tíz, amiket szintén el kell készítenem, mert imádják. Úgyhogy muszáj megválnom tőlük. Most tartok a 121. lámpánál, és ha nem árulnék ekkora tempóban, elég zűrös lenne az itthoni életünk, mert nem férnénk el tőlük.
– Honnan merítesz ötleteket? Mi inspirál?
– Minden, amiben valami többet látok, ami megfog. A ronda és unalmas tárgyak nem. Persze kinek mi a ronda… Az októberi kollekcióban például szerepel egy 15 centiméteres neonzöld, műanyag szitakötő. A golyórágótól kezdve a gobelin párnahuzatig azonban bármi meg tud fogni. A porcelánokhoz eleve erősen kötődöm, és könnyen rájuk tudok hangolódni. Ez nagyon fontos. Minden tárgy mesél magáról. A gyárról, ahol készült, az „őt” elkészítő emberekről, a miliőről, a mindennapokról, slágerekről, divathóbortokról. Ez engem újra és újra elbűvöl, inspirál, és örömmel tölt el, hogy kézbe vehetem ezeket a tárgyakat.
– A gumikacsa volt a legőrültebb alapanyagod?
– Kinek mi az őrült… Amikor először használtam fel háztartási kekszet, akkor mindenki elájult, most már fel sem tűnik. Az első golyórágós lámpámnál ugyanez volt. Azt hiszem, a mobil minikertlámpa váltotta ki a legnagyobb csodálkozást, de a kuglófsütő formából készült darabot se hitte el, aki látta. A gömbakvárium és a műbukszus-kombináció is őrült látványt nyújt.
|
|
– Itthon mennyire fogékonyak az emberek az ilyen szokatlan ötletekre?
– Egyelőre kevésbé, mint külföldön. Kint több pénzük van az embereknek, és általában a dizájnra is fogékonyabbak. Vannak lámpák, amelyekről gyanítom, hogy itthon egyáltalán nem tudnám őket eladni. Az áruk és a kinézetük miatt is.
– Ez egyben azt is jelenti, hogy itthon úri mulatság egyedi lámpát vásárolni?
– Egyáltalán nem. Inkább helyzetfüggő, hogy ki hogyan keres, és mire hajlandó áldozni. Az én lámpáim nem drágák. Nekem azért fontos, hogy eladjam a lámpáimat, hogy minél többet tudjak gyártani. Nem akarok tíz lámpából multimilliomos lenni, de százból sem leszek az. Ha a boltomat és a nekem dolgozó embereket el tudom tartani, az nagyon jó érzés. Nem tudom, mennyire úri mulatság, de ha azt vesszük, hogy az IKEA-ban lehet kapni lámpát 1500 forintért, nálam meg 15 ezerért, de abból csak egy van a világon, akkor nem hinném, hogy luxus lenne az egyedi lámpa.
|
|
|
– Ha valaki kicsit szemtelenül megkérdezné, hogy miért érné meg neki az IKEA-ból és a bolhapiacról összeszedett alapanyagokból készített lámpát vásárolni, annak mit válaszolnál?
– Az én lámpáimnak lelkük van. Biztosan nem tetszik mindegyik minden embernek, de mindenki megtalálja közöttük a magának valót. Akár azért, mert a nagymamájára emlékezteti, vagy mert illik az új kanapéjához. A lámpáim másak, nem egyszerű világítótestek, nincs még egy ugyanolyan belőlük. A pénzükért egyedülálló látványelemet kapnak a vásárlók.
– Nagyon változatos alapanyaggal dolgozol, közöttük olyan értékes porcelánokkal, mint a Villeroy & Boch és a Zsolnay. Szemrebbenés nélkül fúrod meg őket?
– Minden egyes fúrás után kellemes adrenalinsokkot kapok, remeg a kezem, és örülök, hogy nem törtek szét a porcelánok. De ez csak a technikának szól. A szüleim kaptak tőlem egy lámpát, egy ázsiai témájú, eozinos Zsolnay-készletből. Akkor anyukám megkérdezte, normális vagyok-e. Eltöltött néhány évet a nagyszüleim régiségkereskedésében, hogy felismerje a készletet… Őszintén szólva: én nem használok ilyen porcelánokat a mindennapi étkezésekhez, és nem ismerek senkit magam körül, aki ezeket a régi tárgyakat használná. Ha van is a lakásban, sokszor csak pakolgatják ide-oda, mert megmaradt a nagyitól, és nem lehet kidobni. Szerintem ennél sokkal jobb, ha a lámpáim formájában újraélednek ezek az értékes porcelánok.
|
|
|
| Fatér Mária és az Mlamp honlapja: www.m-lamp.com » Itt vásárolhatod meg a lámpákat » |
Tipp: Kriszta a DOBLO Bor Bárban találkozott Máriával – nézd meg a vele készített interjúnkat és persze a lámpákat!
Ajánló:
 |
 |
 |
