Mi volt előbb, a tojás vagy a bárányka? Nem, nem keveredtem meg ennyire biológiából, csak találtam az egyik fiók mélyén három, tavalyról maradt fatojást, és egy váratlan evolúciós csavarral báránykákat készítettem belőlük. Úgyhogy az már biztos, hogy nálam a tojás volt előbb.
Fatojás hiányában rendes, nagyon sokáig főzött (minimum félóra) kemény tojást is lehet hozzá használni, egy húsvétot ez is bőven kibír – de ha hosszabb távra tervezünk vele, érdemes beszerezni néhány festhető fatojást. Annál is inkább, mert ha kisgyerek van a háznál, biztosan el fogja vinni magával játszani.
Az én báránykáim például rendkívül zűrös estéket élnek meg, legóházba költöznek, aztán babákat látogatnak meg, favonatban utazgatnak, hátizsák alján hányódnak, kis időt a fürdőkád szélén is eltöltenek – szóval esténként már alig várják, hogy végre visszakerüljenek a polcra, és csak nézzenek ki a kis fejükből. Lehet, hogy ezért olyan kis aggodalmas az arcuk.
Szóval, visszatérve az evolúciós kiindulóponthoz, kellettek ezek a bizonyos fatojások:
Fehér akril alapozófestékkel átfestettem őket:
Teljes száradás után (ez gyorsan megvan) drapp akrilfestékkel mindegyikre egy kört festettem:
Eddig még mindig kimondottan tojásosnak néznek ki. Itt következik viszont az egyedfejlődési fordulat, filcből füleket vágtam ki, és felragasztottam őket a tojások oldalára.
Máris jöhettek a fehér pöttyök a szemek alapjának:
Amíg ezek száradtak, elkészítettem a báránykák talpát – három tejesdobozkupakot vettem elő, és zöld filcanyagból fűcsíkot vágtam ki.
A csíkokat körben a kupakokra ragasztottam, a felesleget pedig levágtam:
Végül már csak a báránykák arcát kellett megrajzolnom egy fekete alkoholos filccel, meg egy pici pamacs vattát ragasztani a fejük búbjára.
Ilyenek lettek:
Ha tetszettek a báránykák, akkor még rengeteg húsvéti ötletet meríthetsz a Kifli és Levendula blogból. Készíthetsz mutatós nyuszikat kottapapírból vagy tortapapírból, sőt fahasábokból, és helyes koszorút állíthatsz össze a blogger útmutatásai alapján a felhalmozódott kindertojásbelsőkből. Ha kíváncsi vagy, ki áll az ötletek mögött, akkor olvasd el a szerzővel, Gáti Évával készült interjút a Caféblogon.
