Divatos a városi zöldség, de egészséges is?

A leggyakrabban felmerülő aggodalom a mostanában egyre rohamosabban terjedő városi kertészkedéssel kapcsolatban ez: mennyire szennyezett, mit szív magába a nagyvárosok köztudottan szmogos levegőjéből a balkonról az asztalunkra kerülő zöld élelmiszer?  

Ott kezdjük, hogy sok anyagot gondolnánk veszélyesnek és félelmetesnek, amiket a növények, jellemzően ugyan kis mennyiségben, de még igényelnek is. Lehet hogy sokakat meglep, de a növények többek között mangánt, rezet, magnéziumot, molibdént, cinket, kobaltot is „fogyasztanak”. Ezek az úgynevezett mikroelemek olyannyira fontosak, hogy hiányuk esetén a növény nem fejlődik megfelelően, nem hoz termést. Ezek az elemek a normál talajban is megtalálhatóak, a vásárolt földjeinkben is benne vannak ideális arányban és párosításban.

A talajjal nem lehet gond

A városi talajokat balkonon vagy parkokban a levegőből – tegyük hozzá, Magyarországon – biztosan nem éri olyan erős szennyezési stressz, hogy bármilyen káros anyag bennük feldúsuljon. Ezt a kérdést tehát rövidre is zárhatjuk, hacsak nem egy ólomfeldolgozó tárolójából vételezünk ravaszul földet a balkonládánkba, és nem egy vulkáni tó nehézfémben gazdag vizével öntözünk, a talajunk és a vizünk semmilyen problémát nem fog okozni városi salátáinknak és paradicsomainknak.

Mégis honnan származik a valahol mégis csak jogos aggodalmunk?

Mi van a levegővel?

Rengeteg kutatás vizsgálta már a közlekedési útvonalak mentén termesztett gabona-, zöldség- és gyümölcsfélék, a talajok szennyezettségét, a magocskák, a levelesek és termések szennyezőanyag-tartalmát, és az eredmények megoszlottak az „aggódni kell, de elfogadható” és az „elhanyagolható” mérték között. Az utak melletti és a nagyvárosi levegő szennyezettsége hasonló, ezért az eredmények értelmezhetőek számunkra is.
Az extrém esetek – mint például a súlyosan szennyezett talajokban történő termesztés – természetesen minket most nem érintenek, de annyit érdemes tudnunk, hogy egyes páfrányfák, gombafélék, gumós és raktározószövetes növények telepítésével még egészen súlyosan nehézfémes talajok is megtisztíthatóak, de ilyen helyen étkezésre szánt növényeket termeszteni természetesen tilos.

A városi termesztés hatalmas előnye, hogy növényvédő szert nem használunk, tehát gyakorlatilag biotermésünk lesz, és ezzel azonnal kiküszöböltünk rengeteg kockázati tényezőt.

A por az száll

Az általános megállapítások szerint európai viszonylatban, normál körülmények között a növényi élelmiszereknél szinte kizárólag csak a felületi szennyeződéstől kell tartani. Az ólommentes üzemanyagok és a földgázalapú fűtés elterjedése óta a felületi szennyezettség is radikálisan csökkent. A kén- és ólomtartalom az egykor ismert értékekhez képest a levegőben alig kimutatható.

Ami szennyez manapság, az a szálló por és a dízelautók által kibocsátott mikronos szemcsenagyságú korom.

Az alapos mosás elkél

Érdekes mellékszál, hogy az út menti zöldségeseknél akkor mi a helyzet? A javaslatunk ott is ugyanaz, mint a balkonon termelt zöldségeinknél: alapos, rendkívül alapos folyóvizes lemosást kell alkalmaznunk.  A víz minden kicsit is káros felületi szennyeződést, port, koromszemcsét tökéletesen le tud mosni.

Ezt a tanácsot zöld élelmiszerekre szigorúan tartsuk be, bárhol vásároltunk, ugyanis a kéz a legkülönbözőbb kórokozók melegágya, és az összetapogatott zöldségen egész kis – szemmel nem látható – állatkert randalírozhat. A folyóvizes lemosás azonban nemcsak a szemcsés, hanem az élő szervezeteket is a lefolyó mélyére küldi.