Idillinek tűnt minden, aztán fellőtték az első tűzijáték-rakétát

Az a péntek is olyan volt, mint a többi: fél hét körül elindultunk a barátnőmmel, a gyerekkel és három kutyával a Városligetbe sétálni. Mindenki izgatott volt, hogy végre lehet szaladgálni, játszani szabadon. Összeszokott csapat voltunk, rendszeresen kirándultunk együtt, Bubszi, Knut és Emma engedelmesen visszajöttek, mikor hívtuk őket, ismerték a szabályokat.

Emma és szerzőnk kislánya a Városligetben

Mert városi kutyánál ugyanúgy fontos, mint városi gyereknél, hogy tudja, meddig mehet el, hol kell megállnia, megbízhatóan reagáljon a behívásra. Sok időt és energiát is áldoztunk erre a kutya és a magunk érdekében is. Aznap is minden rendben volt, rohangáltak, kergetőztek, ugattak egymással és idegen kutyákkal közösen, de végig szem előtt, a hívásra visszafutva. Szinte idillikus volt, jól éreztük magunkat.



Mire odaértünk, megtörtént a baleset

Aztán váratlanul a Műjégpályán fellőtték az első tűzijáték-rakétát, majd jött a többi is. A három kutya azonnal pánikba esett, és háromfelé szaladt. Bubszit sikerült megfognunk, mert ő volt a legközelebb, de ő is őrjöngött félelmében. Emma és Knut rémisztő gyorsasággal másodpercek alatt olyan távolságra futott, hogy esélyünk sem volt, csak kiabálva rohantunk utánuk a többi gazdával együtt.

Knutot órák múlva megtalálták egy kapualjban több kilométerre a Ligettől, de Emma azonnal a háromsávos Dózsa György útnak vette az irányt és mire odaértünk, már megtörtént a baleset. Nem élte túl. A Városligetben még sokan sokáig keresték a kutyájukat, reméljük, mindegyik meglett.

Így reagálnak a kutyák

Bár a szilveszteri és az augusztus huszadikai tűzijáték és petárdázás tervezhető, mégis sok gazdát meglepetésként ér az emberek által annyira csodált és várt eseményre adott szélsőséges állati reakció. Nem minden kutya és macska ijed meg persze, akadnak olyan állatok, amelyek, bár nem kaptak speciális kiképzést, mégis jól viselik az erős zajokat, egyszerűen más az ingerküszöbük. 



Némelyiket csak enyhébben frusztrálja a váratlan hang és fény, kevésbé erős reakciókat ad (nyáladzás, remegés, biztonságos helyre bújás), de rengeteg kisállat teljes pánikba esik, és az életét félti. Megkötött kutyák is képesek kiszabadulni, a biztonságosnak látszó kerítésen átugrani, kiásni magukat és világgá menni. A megriadt állatok haraphatnak, hetekig kóborolhatnak elveszve, közben megfagyhatnak, megbetegedhetnek, elpusztulhatnak.



Mit tehet a gazdi?

Csikós Gábor, a Normafa Kutyaiskola vezetője szerint hosszú távon az ingerszoktatás lehet a jó megoldás, de az sem jelent száz százalékos biztonságot. Elmesélte, hogy még saját, kitűnően szocializált, képzett kutyáival is előfordult, hogy egy váratlan esküvői tűzijáték hatására ahányan voltak, annyifelé szaladtak egy erdőszéli étterem parkolójából.



Előrelátható hangos rendezvénynél mindenképpen az elkerülést javasolja: a kerti kutyát is vigyük be a házba vagy más zárt helyre, esetleg adjunk neki enyhe nyugtatót és tegyünk be neki hangos zenét, ami elnyomja a petárdák és rakéták zaját. Sétálni ebben az időszakban csak pórázon! Ugyan kötelező is, de még mindig nagyon fontos hangsúlyozni a kutyachip fontosságát, aminek segítségével, még ha elszalad is, és nem talál vissza, de legalább azonosítható a kutya. Szintén sokat segíthet, és lerövidítheti az aggódással töltött órák számát a kutya nyakörvére erősített biléta a gazda telefonszámával.



Egyik ünnepel, másik gyászol?

A tűzijáték azonban ma már mindennapos lehetőség. Elvileg persze csak az erre képesített cégek csinálhatják, előzetes bejelentés alapján, engedéllyel, de az, hogy a hatóságoknak esetleg van róla tudomásuk, még mindig nem jelenti azt, hogy a környékbeli állattartókat bárki is tájékoztatja. A születésnapot vagy esküvőt ünneplő emberekben pedig legtöbbször eszükbe sem jut, hogy boldogságuk másoknak problémát jelenthet, akár tragédiát is okozhat. A petárdázás és a házi tűzijátékozás pedig sajnos már napokkal szilveszter előtt elkezdődik, és tökéletesen váratlanul érheti az állatokat.

Fotó: Ebrendészet/Facebook

Csikós Gábor úgy gondolja, a hangokra érzékenyebb kutyáknál mindenképpen hasznos lehet a terápia, de ahogy a saját példája is bizonyítja, nem biztos, hogy elegendőnek bizonyul. Tökéletes megoldás persze sosem lesz, de az is sokat segíthetne, ha a tűzijátékok rendezői valamilyen módon figyelmeztetnék a környéken lakókat, sétálókat, mire számíthatnak. Egy nem túl hangos, de nagy fényt adó jelzőrakéta, amelyet körülbelül öt perccel az esemény előtt lőnek fel, legalább esélyt adna rá, hogy mindenki felkészülhessen a váratlan zaj- és hanghatásra.

A Műjégpálya vezetősége egyébként, ahol évente több hangos eseményt is rendeznek, kutyásoktól még nem kapott ilyen jellegű megkeresést, de egyáltalán nem zárkóznak el együttműködés elől. A hirtelen felindulásból fellőtt rakéták és petárdák esetében pedig továbbra is a szerencse marad a legjobb lehetőség a túlélésre.