Csodálatos bútorokat fest az anya-lánya páros

– Honnan jött az ötlet, hogy bútorokba lehelj új életet?
– Engem mindig is érdekeltek a bútorok meg a festészet. Művészcsaládban nőttem fel: a nagypapám festő volt, az anyukám képzőművész. Én pedig aranyművesként végeztem, de jelenleg sminkesként dolgozom. Így aztán egy idő után kicsit úgy éreztem, hiányzik a művészet az életemből. A bútorokkal most ezt a szálat visszaloptam a mindennapjaimba. Először egyébként egy barátnőmmel együtt szerettük volna a bútorrestaurálást elkezdeni, de neki épp egy nagyobb filmes munkája adódott, ezért az édesanyámmal fogtam neki a projektnek. Logikusnak tűnt, hogy az ő műteremlakásában dolgozzunk.

– Mi volt az első bútor, amit készítettetek?
– Úgy két éve lehetett, hogy bizományiban vettünk egy-két bútort. Először népi komóddal, faragott asztalkával és éjjeliszekrénnyel kezdtük. Akkoriban főleg szecessziós, népi és provance-i stílusban alkottunk. Könnyen el tudtuk adni a bútorokat, volt rá kereslet, de úgy éreztük, mi többet szeretnénk annál, mint hogy el lehessen adni, és az is zavart picit, hogy nem voltak elég egyediek a bútoraink. Ilyesmiket lehetett kapni máshol is. Tovább kísérleteztünk, emlékszem, én is nagyon élveztem ezt az időszakot, az anyukám meg kifejezetten örült, hogy egy új területbe, az alkalmazott művészetbe kóstolhat bele.

– Hol tudtok régi bútorokat beszerezni?
– A bizományi vonal ma már nem működik nálunk és az utcai lomtalanítás sem. Hazai online vásárterekről szerezzük be általában az alapdarabokat, ez sokkal olcsóbb és egyszerűbb. Sokan úgy vannak vele, hogy ha örökölnek egy sötétbarna bútort, akkor az nekik csak limlom, kacat. Vagy ha elköltöznek egy régi házból, gyakran nem viszik már magukkal az emberek a szüleik, a nagyszüleik bútorait. Mi meglátjuk ilyenkor a romos, lepusztult bútorokban a szépet, az értéket. Mindemellett óvjuk a környezetet is, újrahasznosítunk.

– Mi a munkamegosztás nálatok?
– Mindent együtt csinálunk! A mintafestés általában az én feladatom, de minden mást közösen csinálunk az anyukámmal.

– Nézegetem a Meska-boltod kínálatát, és úgy látom, hogy a mostani bútoraitokra már nem annyira jellemzőek a népi motívumok.
– Igen, most a színes, virágos témák azok, amikkel sokat foglalkozunk, és nyitunk a pasztelles, rusztikusabb világ felé is.

– Honnan gyűjtöd az ihletet?
– Főleg az internetről. Konkrét inspirálódási forrás nincs, de sokat böngészem a netet. Nagyon kedvelek két iráni textiles lányt, akik régi kelméket vásárolnak össze, és azzal kárpitozzák a bútorokat. A jó értelemben vett patchwork, amit csinálnak. A keleti kultúrák motívumai, bútorai is nagyon tudnak engem inspirálni. Szeretem az összhangot, amit árasztanak magukból. Nekünk is van például gésás és cseresznyevirágos fa éjjeliszekrényünk, amit minimalista stílusban készítettünk el.

– Mi az álmod?
– Ha csak ezzel foglalkozhatnék, az varázslatos lenne. Ha lenne egy saját boltom, az lenne az igazi megtestesült álom.

NÉVJEGY F. Kovács Petra sminkesként dolgozik főállásban, mellette pedig bútorokat újít fel és díszít az anyukájával. Azt a pillanatot élvezi a legjobban, amikor egy megrendelő, aki egyedi darabot rendel tőlük, először pillantja meg a kész bútort. Petra lélekkel teli és stílusos munkái megvásárolhatóak a Meskán, ahol másfél éve nyitott online boltot.